Markó: szeressétek a pityókát! És ami azután volt
S. G., S. Z. 2007. október 22. 00:48, utolsó frissítés: 2007. október 21. 23:24Tűrhető poénok mellett újból és újból elmagyarázták: csak akkor lesz autonómia, ha együtt maradnak a romániai magyarok. #b#Aztán ki-ki haza.#/b# RMDSZ kampánystart Csíkban, Vásárhelyen, Váradon.
Bár a parkolóban vagy a bejáratnál különösebb tolongás nem volt, de megtelt a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Háza pénteken. Amint az várható volt, leginkább a helyi politikai, közigazgatási és üzleti elit volt kíváncsi az RMDSZ kampányindítójára, és ők sem lelkesedésből, hanem protokoll- vagy szolgálati kötelezettség miatt tették tiszteletüket.
Pedig emlékezetes pillanatról maradt le, aki nem jött el: Markó Béla egy nagy darab krumplival sétált fel a színpadra, és
körülbelül öt percen keresztül rögtönzött.
Elhangzott, hogy a krumpli – székelyesen pityóka – távolról sem olyan szép, mint mondjuk az alma vagy a narancs. Akárcsak az RMDSZ – csúnya és formátlan, nem a szépségéről híres, eléggé szabálytalan és néha elég unalmas. Dehát Székelyföld nem a tetszetős, formás gyümölcsökből, hanem a krumpliból él.
Sikertelen vállalkozás narancsot termeszteni Erdélyben – ugyanígy nem túl bíztató narancsszínű, vagy almaszínű pártocskákat létrehozni. "Minket nem ez fog táplálni, éltetni, hanem ez a sokféle, meggyőződésében, beállítottságában különböző embert összetartó, furcsa és mégis gyönyörűséges szervezet", az RMDSZ – így az elnök.
Frunda György, a listavezető szintén poénos hangulatban volt: a Tőkéssel való kiegyezés kudarcát azzal az ismert történettel illusztrálta, amikor a zsidó fiú sábeszdeklit akar hozni az apjának Izraelből, majd elmondta, jelenleg 17 féle autonómia létezik Brüsszelben, és egy csak jó lesz Erdély számára is.
Az EP-lista második helyezettje, Sógor Csaba a honfoglalás motívumára építette fel rövid beszédét: a régi honfoglalásokkor úgy tudtak váltani, változtatni, hogy megtartották azt, ami jó, például a katonás fegyelmet, a jókedvet és kitartást. Az RMDSZ feladata az új honfoglalás idején ugyanez, meg kell tartani ami jó,
de változtatni is kell tudni.
A szombati, marosvásárhelyi kampánynyitó hasonló, félig vicces-félig komoly hangulatban zajlott – igaz, a beszédek cserélődtek: Markó ezúttal egy 1995-ös dél-tiroli találkozóról beszélt, amikor az északolasz tartományban élő német polgárok vezetője elmesélte, hogy ők az autonómiáért 30 évig küzdöttek.
A dél-tiroli politikus a siker titkát részben a kitartásban és türelemben, részben pedig az egységben látta, aminek velejárója, hogy a többség által hozott döntést az is tiszteletben tartja, aki nem ért egyet azzal.
Markó a 2004-es marosvásárhelyi helyhatósági választással példázta, hogy hova vezet a megosztottság – az RMDSZ jelöltjének alig 160 szavazata hiányzott a győzelemhez, akkor, amikor az ellene induló független jelölt mintegy 600 szavazatot “vitt el”. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, a magyarságnak elég szavazata van. Nincs elég szavazata – ez volt Markó a fő kampányüzenete; a sorok közt a független ellenfélnek és ismét Orbán Viktornak címezve.
Frunda arról beszélt, hogy Brüsszelben dől el, lesz-e pénz autópályára, környezetvédelemre, mezőgazdaságra. 2013-ban már az RMDSZ-nek is bele kell szólnia az EU-költségvetés tervezésébe. Többet ésszel, mint ész nélkül – hangzott el az újabb sziporka.
Az EP-lista harmadik helyezettje, Winkler Gyula a házépítéssel példázta a hazai gazdaság fejlődését: jelenleg az alapozás folyik, ami nem látványos, de nélkülözhetetlen munka – mondta a távközlési és informatikai miniszter, hozzátéve, hogy az autonómia gazdasági alapjait most kell megteremteni.
A nagyváradi utolsó felvonás lejártával azzal az összbenyomással marad a tudósító, hogy olyan volt színház épületében megtartott műsor, mint amikor nincs igazán mit főzni otthon, de a háziasszony mégis összeüt valami fogyaszthatót makaróniból, meg feltétként még valami egyebekből, amit épp a kamrában talál.
A kampányindító rendezvény a himnuszt, a Szomszédnéni Produkciós Iroda jeleneteit és a székelyhídi Tini Dance tánccsoport stilizáltan erotikus moderntánc-fellépését ívelte át – a nézőtéren és a páholyokban alig akadt üres szék,
de már a kakasülőn alig tartózkodott valaki.
A Nagyvárad táncegyüttes fellépte után itt is Markó Béla volt az első szóló: vezérgondolata az volt, hogy nem ártana kelet felé importálni valamit a nagyváradi "élni és túlélni tudásból, az itteniek intelligenciájából". Majd azt mesélte, hogy 1989 előtt "itt Váradon minden évben kaptam egy-egy hét Magyarországot", utalva arra, hogy ez a város mindig is természetes módon nyitott volt a nyugati kulturális hatásokra, s ez mennyire fontos volt a történelmi Erdélyből idelátogatóknak.
Nem hiányzott a váradi beszédből sem az a motívum, hogy felettébb káros, hogy az erdélyi magyar politikusok körében nem jött létre megegyezés – Markó itt nagy történelmi traumák tanulságaira, 1241-re, 1526-ra és 1918/19-re hivatkozott. A beszéd információtartalma nem maradt el az ilyen alkalmakkor megszokhatótól, de nem is tudtunk meg újdonságokat: a szövetségi elnök láthatólag készült, de a poénokat tartalmazó jegyzetfüzetét ezúttal nem hozta magával.
Frunda György azzal indított, hogy ő személyesen azt szerette volna, hogyha nem ő, hanem Markó és mellette Tőkés László vezeti az RMDSZ EP-választási listáját, majd arra hivatkozott, hogy az ellenzék-RMDSZ tárgyalási fordulók nyomán a magyar párt mindent vállalt abból, amit a másik oldal kért.
"Mindenben megegyeztünk, és mégsem jött létre ez a lista"
– részletezte Frunda a tárgyalások értékelését a maga szemszögéből. "Az RMDSZ-nek 5 százalékra van szüksége ahhoz, hogy Brüsszelben legyünk. A független jelöltnek közel 3 százalékra van szüksége azért, hogy sikeres legyen a kampány. Ez lehetetlen. Ez lehetetlen. Tehát vagy az RMDSZ képviseli a magyarságot, és elérjük az 5 százalékot, vagy nem leszünk ott" – intette meg a színpadról a leendő választókat Frunda, aki már kétszer volt az RMDSZ államelnök-jelöltje.
Ezúttal ő volt az, aki a magyar párt 2004-es marosvásárhelyi polgármester-választásos kudarcára hívta fel a tisztelt egybegyűltek figyelmét.
Majd helyi erőként Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere lépett a színpadra, aki nagyrészt improvizáltnak ható beszédet mondott, melyet két Reményik-szavalat fogott keretbe – melyet sikeresen ellensúlyozott a Szomszédnéni pár, a helyszínre és a szituációra alkalmazott jelenete.
Fotók a kakasülőről, a nagyváradi színházból:
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!