Nagy Zsolt: a forgatókönyveket nem Băsescu írja
K. B. – S. Z. 2007. június 14. 17:31, utolsó frissítés: 16:48#b#"Peches vagy"#/b# – mondta Băsescu lazán az akkor még hivatalban lévő informatikai miniszternek. Nagy Zsolt egyelőre megtartja EP-jelöltségét, és állásajánlatokat vár. #b#[interjú]#/b#
Változó volt részedről a kommunikációs stílus, mióta a „kémügy” novemberben kirobbant. Az elején mintha nem akartál volna nyilatkozni, most viszont nagyon sokat beszélsz erről. Miért?
Nagy Zsolt, felfüggesztett IT-miniszter: – Nem arról van szó, hogy az elején nem kommunikáltam. Kommunikáltam, de abból nem jött át semmi, a média az egyszerű cáfolatokat sem hozta. Arról nem is beszélve, hogy én a sajtóból értesültem erről az egészről, nem kaptam egy darab papírt, melyen világosan szerepelt volna, hogy mivel vádolnak.
Aztán azt hittem, hogy lufiról van szó, csak észhez térnek az emberek és leállnak ezzel a történettel. Hát nem. Világos, hogy az ártatlanságomat bizonyító végzés lesz a legjobb kommunikációs lehetőség, de lehet, hogy ez az ügy még évekig húzódik.
Mi most a legpozitívabb forgatókönyv, amit el tudsz képzelni?
– Nem tudok ilyet elképzelni. Egy elméleti pozitív forgatókönyv egy csomó „ha”-val kezdődik: ha egy normális országban élnénk, ha a titkosszolgálatok tennék a dolgukat és figyelmeztetnék a kormányzati tisztségviselőket, ha kémgyanús emberekkel kerülnek kapcsolatba, ha az ügyészség független lenne és nem politikai eszközként használnák, akkor ez az ügy nem lenne. Ez nem is az optimista, hanem a normális forgatókönyv.
Az, hogy ez az ügy létezik, cáfolja az összes „ha” kezdetű dolgot. Nem élünk normális országban, a titkosszolgálat nem azzal foglalkozik, amivel kellene, az ügyészséget politikailag irányítják és az államelnök zsarolásra használja ezeket az eszközöket.
Emiatt csak a „nem normális” forgatókönyvek lehetségesek. Ezen belül van egy hiperoptimista változat, miszerint az ügyet 45 napon belül lezárják (ennyi időre függeszthet fel az államelnök egy minisztert – szerk. megj. )
>> Felfüggesztette Nagy Zsoltot Băsescu >>
Ezzel automatikusan visszatérhetsz a bársonyszékbe?
– Nem, az államelnöknek még vissza kell vonnia a felfüggesztési rendeletet, ami szintén csak akkor történik meg, ha Băsescu is úgy akarja. Amúgy kizárt dolog, hogy a bíróság 45 napon belül ítéletet hirdessen.
Az egyedüli lehetőség arra, hogy a másfél hónap alatt valamilyen döntés szülessék, hogy az ügyészség maga vonja vissza az ügyet. Ez azzal lenne egyenértékű, hogy beismerik: saját nyomozati anyagukban nincsen semmi terhelő rám nézve. Valószínűleg az fog bekövetkezni, hogy miután a vizsgálat elhúzódik, bíróság elé küldik az ügyet. Az pedig valamikor
meg fogja állapítani, hogy ártatlan vagyok.
Egyébként a Băsescuval való találkozón maga az államelnök is azt mondta, hogy ez az ügy hülyeség. „Melyik ügyészhez kerültél?” – kérdezte. Megmondtam. „– Hát, peches vagy” – mondta – „Nagy hülye az az ember. Odaadtam neki a Hayssam-ügyet, nézd meg, mit csinált belőle.” Aztán azt mondta, jó miniszter vagyok: „légy nyugodt, akik nem csinálnak semmit, azok ellen nem is indítanak el semmit” – így az államelnök, március 13-án. A következő héten hívott, hogy indul az eljárás.
Mi az elképzelhető legrosszabb forgatókönyv?
– Csak az a kérdés, hogy meddig húzódik ez az egész. Én ártatlan vagyok.
Igen, de mégiscsak van matematikai esélye annak, hogy bűnösnek talál a bíróság...
– Nem áll fenn. Nem hiszek az igazságszolgáltatás vizsgálati részében, de nem hiszem azt, hogy ne tudnám bebizonyítani az ártatlanságom. Nem fogok megállni az országban elérhető jogorvoslatok szintjén, hanem nemzetközi bírósághoz fogok fordulni, sőt, azoknak a felelősségrevonását fogom kérni, akik ezt tették velem. Beleértve az államelnököt és a titkosszolgálatokat is.
A kezdeti kémkedés, hazaárulás, nemzetbiztonság veszélyeztetése, bűnszövetkezethez való tartozás vád nemzetközi bűnügyi csoport morális támogatására finomodott. Mivel ez egy eszközjellegű bűncselekmény, a célbűncselekménynél enyhébb büntetést lehet kiszabni rá. Most az a kérdés, hogy mi a célbűncselekmény – erre nem találtam választ az iratokban. De a legrosszabb esetben
akár húsz év börtönt is jelenthet.
Azért mondom, hogy nem hiszek az igazságszolgáltatás vizsgálati oldalában, mert képtelenségnek tartom, hogy miután a SRI 2006 júniusában adta át az anyagot az ügyészségnek, egy év után a főügyészség nem tudja – vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem tudná – hogy az a bizonyos SRI-jelentés, amiről azt tartják, hogy én kiszolgáltattam, nem létezik.
Vagy egy év után úgy tesz az ügyészség, mintha nem tudná, hogy ha akartam volna, akkor sem ellenőrizhettem volna, hogy le vannak-e hallgatva egyes telefonok vagy sem. Erre nem volt sem lehetőségem, se eszközöm, se hatásköröm. Meg sem próbáltam volna, soha nem kért tőlem senki ilyet.
Másfél órán keresztül lapoztuk az ügyvédekkel a nyomozati anyagot. Valószínűleg csak töredékét láttuk a dossziénak. Telefonlehallgatási jegyzőkönyveket olvastunk, két-három tanúvallomást, amelyeknek a beszélgetések részleteire utalnak, hogy az ő konstrukciójukat alátámasszák.
Ezek szövegkörnyezetből teljesen kiragadott, téves értelmezések, melyeknek semmi köze ahhoz, amit bizonyítási eljárásnak a részét képezné. Az ember feláll onnan azzal a tudattal, hogy az ártatlansága bizonyítékait látta, kilép az ajtón, és kiderül: felfüggesztettek. Az első benyomásom az volt, hbogy győzött a Securitate. A Talpeş-féle alakok győzedelmeskedtek az államelnök fölött. Ahogy Constantinescut, Băsescut is legyőzték a titkosszolgálatok, csak nem vallja be.
Gondolod, hogy nem Băsescu mozgatja a a szálakat?
– De ő irányítja, csak a forgatókönyveket mások írják. Egy történet jut eszembe: „kezdetben a zsidókért jöttek. Én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Aztán a kommunisták után jöttek, én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Aztán a homoszexuálisokért jöttek, én nem szóltam, mert nem vagyok homoszexuális. Aztán értem jöttek, és én szóltam volna, de már nem volt akinek szólni.”
Ebbe jó lenne belegondolni. Abba, hogy a számok kezdenek ilyesztő méreteket ölteni. Ha a közember azt gondolja, nem baj, hogy a politikusokat megfigyelik, akkor gondoljanak bele, hogy nincs egymillió politikus Romániában, márpedig az elmúlt év folyamán a hivatalos jelentése alapján több, mint egymillió telefonbeszélgetést hallgatott le a SRI.
Hogyan befolyásolja mindez a politikai karrierred? Vállalhatsz-e például köztisztséget?
– Jogilag igen, morálisan nem, de nem is akarok kormányzati tisztséget. Az európa parlamenti képviselőjelöltségem megtartom.
Nem félsz attól, hogy a kampány során támadási felület lehet ez az eljárás?
– Támadni fognak emiatt, igen. Ilyenkor fel lehet hozni az ártatlanság vélelmét, de tudom, hogy a politika egy olyan műfaj, ahol nem elég valaminek lenni, annak is kell látszani.
A közvélemény számára az igazi bizonyíték az ártatlanságomat igazoló papír lenne. De mire az meglesz, akkor már senkit nem fog érdekelni. Fenntartom a jelölésemet az EP-választásokon, de ha úgy látom, hogy ezáltal gyengül az RMDSZ listája, kész vagyok akár vissza is lépni.
Sok ideig téged tartottak Takács Csaba utódjának. Úgy tudjuk, vállaltad is volna az ügyvezető elnöki tisztséget az RMDSZ-ben. Mi történt? Félreállítottak? Tartogatnak?
– Tény, hogy 1995-től 2004-ig az ügyvezető elnökségen dolgoztam. Nagyon jól ismerem a szervezet belső állapotát. És valóban vállaltam volna egy ilyen megbízatást, de közben – ezt megelőzően – vállaltam egy másikat, az EP-képviselőjelöltséget. Ez a kettő szerintem nehezen összeegyeztethető, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szövetségi elnök Kelemen Hunort jelölte. Én támogatom Kelemen jelölését.
Egyesek szerint az is közrejátszott Markó Béla döntésében, hogy miniszteri mandátumod során te „kinőtted” az RMDSZ-t, már nem lenne szerencsés a belső ügyeket rád bízni.
– Tényleg híztam három kilót, de nem annyira, hogy ne férjek bele az RMDSZ-be. Én semmiképp nem osztom ezt a véleményt.
Képzeld el, hogy repültök Brüsszel fele Tőkéssel együtt. Mindketten EP-képviselők vagytok. Miről beszélnétek?
– Nagyon sok mindenről beszélgethetnénk. Egészen egyszerű hétköznapi kérdésekről – arról, hogy hogyan fogjuk a következő hét munkáját megosztani – de arról is, hogy milyen víziónk van, ami az erdélyi magyarságot illeti. Engem különösen érdekel, hogy mi lesz 50 év múlva. Sok beszédtémánk lenne, persze ez nem jelenti, hogy mindenben egyetértenénk.
Konkrétan mit csinálsz felfüggesztett miniszterként?
– Elmegyek a gyerekeim évzáró ünnepségére. A kollégáim gyakran felhívnak a minisztériumból, ha tanácsra vagy ötletre van szükségük, én pedig természetesen segítek. Azonban formális jogokkal nem rendelkezem, nem írhatok alá, nem képviselhetem a minisztériumot.
Még nem döntöttem el hogy várok-e a 45 napot vagy sem. Ha azt látom, hogy az ügyészség húzza az időt, akkor nem látom értelmét annak, hogy kivárjam. És persze megélhetés után is kell néznem.
Valószínűleg sok cég szeretne megkaparintani egy informatikai ex-minisztert, kémügy ide vagy oda. Vannak-e ajánlatok?
– Egyelőre még nem kaptam ajánlatokat. De remélem, hogy kamatoztatni tudom azt az ismeret- és kapcsolathalmazom, ami ezzel a tisztséggel kialakult.
Mennyi pénzedbe került eddig ez a per?
– Jelenleg három ügyvéddel dolgozom, akiknek a honoráriuma számottevő összegre rúg. Konkrét összeget nem mondhatok, mert az ügyvédeimmel kötött szerződések anyagi vonzata titkos, de könnyű képet alkotni a nagyságrendekről, ha figyelembe vesszük a tavalyi vagyonnyilatkozatomban szereplő, 16 ezer eurós kölcsönt.
Viszont fontosabb elgondolkodni azon, mennyi pénzt költ el maga a román állam az ilyen ügyek kreálására. Megfigyelnek, lehallgatnak, követnek, satöbbi, és amikor a parancs érkezik, akkor a felgyűlt adathalmazból megpróbálnak valamit felépíteni.
Ahhoz, hogy egy személyt napi 24 órán át megfigyeljenek, teljes felszereléssel napi 10-15 ember foglalkoztatására van szükség,. Vagy gondoljunk csak bele, mennyibe kerülhet az összes lehallgatott telefonbeszélgetést átírni és esetenként lefordítani – valami eszméletlen összegekről lehet szó.