Megkavarták: ki a konzervatív és ki a bobó Franciaországban?
szerk. 2007. április 19. 18:33, utolsó frissítés: 17:51Miközben a francia elnökválasztási kampány hajrájában a két favorit jelölt a bizonytalanokat igyekszik megszólítani, a brit fogadóirodák #b#eurómilliókat söpörnek be.#/b#
Április 22-én tartják a franciaországi elnökválasztás első fordulóját. Pár nappal a megméretkezés előtt fej-fej mellett halad a konzervatív és a szocialista jelölt: Nicolas Sarkozy és Ségolene Royal között 2 százalékpontra csökkent a különbség (27, illetve 25 százalékot kapnának). Egyaránt 50 százalékot érnének el a második fordulóban, ha most lenne a szavazás - derül ki a CSA közvélemény-kutatóintézet felméréséből, amelyet a Le Parisien párizsi napilap kedden ismertetett.
A centrista Francois Bayrou két pont visszaeséssel a szavazatok 17 százalékára számíthat, a negyedik helyen pedig a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen áll 15,5 százalékkal. Baloldali politikusok nemrégiben javasolták, hogy Royal az első forduló előtt Sarkozy ellenében kössön koalíciót Bayrou-val. A centrista jelölt előbb nyitottnak mutatkozott az indítvány iránt, majd visszakozott, s Royal is elutasította a szövetség lehetőségét, mondván, hogy bízik a győzelemben.
A brit tipp: Sarkozy
Mivel elég nagy a bizonytalanok aránya, a választás kimenetelére igazából csak tippelni lehet. Ezt teszik a britek is: a szigetországi fogadóirodák másfél millió eurónyi tétre számítanak a héten.
A britek favoritja Sarkozy: a rá adott tétekkel lehet a legkevesebbet nyerni (három rátett euróval csak egy euró nyerhető). A Ségolene Royalra tett tétek viszont háromszoros nyereménnyel járnak, amennyiben a franciák először a történelemben nőt választanak új elnöküknek. Francois Bayrou győzelme hatszoros nyereményt ígér, míg Jean-Marie Le Pen győzelme esetén harmincháromszoros nyereményre számíthatnak a fogadók.
Sarkozy: ideológiai küzdelmet folytatok
A konzervatív jelölt nem ért azzal egyet, hogy ne lenne az elnökválasztási kampánynak meghatározó témája.
Szerinte a munka, az oktatás, a bevándorlás és a biztonságpolitika értékei mentén vitáznak a jelöltek, e témák pedig a Franciaországot átszelő identitási válsággal függnek össze. Az elemzők Sarkozy szerint megpróbálták erről elterelni a figyelmet, de a franciák megértették az újdonságot: "nem politikai, hanem ideológiai küzdelmet folytatok... Ez az első alkalom, hogy egy jobboldali politikus vállalja ezt a harcot" – hangsúlyozta.
"Az eszmei viták kezelése céljából indítottam harcot 2002-ben. Minden este iskolákban ítélem el 1968 örökségét. Elítélem az intellektuális, kulturális és morális relativizmust" - állítja a konzervatív elnökjelölt. Vitatja ugyanakkor, hogy a választók jobbra tolódtak volna. Szerinte nagyon sok baloldali ember is azt szeretné, ha a nemzetről beszélnének neki, mert tájékozódási pontokra van szüksége. A nemzet, a vásárlóerő, a munka olyan értékek, amelyek meghaladják a bal- és jobboldali törésvonalat.
"Nincs olyan, hogy Franciaország baloldali történelme, vagy Franciaország jobboldali történelme... csak egyetlen Franciaország létezik" - vélekedett Sarkozy.
Royal: a nyugodt erő itt áll előttetek
Royal hétfő esti nagygyűlésén Nantes-ban azt hangoztatta, hogy Franciaországra "olyan jellegű randevú és akkora méretű változás" vár, mint 1981-ben, amikor az ország először választott népszavazással baloldali államfőt a néhai Francois Mitterrand személyében. "Változást akartok, nem fogjátok megbánni, mert a békés és harmonikus változás, a nyugodt erő itt áll előttetek" - utalt az egykori szocialista államfő 1981-es kampányszlogenjére Royal.
A Le Journal Dimanche-nak adott interjújában Royal így nyilatkozott: "Eljött a nők ideje, hogy Franciaországot jó alapokon - a család, az oktatás, a munkahely, a környezetvédelem bázisán - talpra állítsák és igazságos rendet építsenek az igazságtalan rendetlenség helyett".
Baloldal: Hófehérke és a hat törpe
Vasárnapi előrejelzések szerint még egyébként a Francia Politikai Élet Tanulmányi Központjának (CEVIPOF) kutatója, Vincent Tiberj által a "Hófehérkének és a hat törpének" nevezett baloldali jelöltek az előrejelzések szerint együttesen csak 33,5 százalékot tudnának megszerezni az első fordulóban.
Az IFOP akkori felmérése szerint a második fordulóban Sarkozy nyerhet 53 százalékkal a szocialista riválisával szemben, aki 47 százalékot érne el.
A szocialista Royal mellett a trockista Olivier Besancenot, Arlette Laguiller és Gérard Schivardi, a globalizáció-kritikus José Bové, a kommunista Marie-George Buffet és a zöldek képviseletében Dominique Voynet alkotja a baloldal "hat törpéjét".
Le Monde: gazdasági és szociális liberalizmus csap össze
Elemzők szerint egyébként a francia elnökválasztás csak a jobb és a baloldal közötti küzdelem alapján egyre kevésbé magyarázható. A baloldal, amely azt tapasztalja, hogy elolvad a népi osztálytámogatás, kérdéseket tesz fel saját identitására vonatkozólag, a jobboldal pedig bizonytalan azt illetően, hogy miként tudja ezt választási tőkére váltani.
A párizsi Le Monde elemzése szerint a francia politikai színtér erővonalai két tengely köré rendeződnek. Az egyik a kulturális liberalizmus, a másik a gazdasági. A baloldal a szó kulturális értelmében liberális: védelmezi a kisebbségeket, ma ugyanúgy egyetért a homoszexuális házassággal, amiként a múltban támogatta a nők jogát az abortuszhoz. A jobboldal e létra másik végén helyezkedik el: konzervatív, arra törekszik, hogy megőrizze a hagyományos családi intézményeket és erkölcsöt.
Gazdasági téren fordítva: a jobboldal liberális, fel akarja szabadítani az egyéni kezdeményezést és a versenyt, a baloldal konzervatív, legalábbis a múlt század utolsó évtizedeitől, ragaszkodik a korábbi gazdasági és szociális szolidaritási vívmányok átmentéséhez.
A jobb- és a baloldal ellentétét azért nehéz értelmezni, mert nem egyszerűsíthető liberális-antiliberális szembenállásra, hanem egy kulturálisan liberális és gazdaságilag konzervatív baloldal viaskodik a kulturálisan konzervatív és gazdaságilag liberális jobboldallal. A Le Nouvel Observateur március 29-i számában közölt TNS Sofres felmérés szerint a szavazók mintegy 60 százaléka helyezhető el ezen a skálán.
Választói fantomkép: bobók és kihívók
Két csoport azonban kivételt képez, ezek tulajdonképpen következetesek, amennyiben liberális-liberálisok vagy konzervatív-konzervatívok.
Az első a "bobóké", azaz a "bohém burzsoáké": ők liberálisok kulturális téren (ebben baloldaliak) és liberálisok gazdasági téren is (vagyis ebből a szempontból jobboldaliak). A Sofres felmérése szerint a választók 15 százaléka ilyen. A másik csoport, amelyet a Sofres a "kihívó" jelzővel illet, mert tagjai szembeszállnak a politikai trenddel, kétszeresen konzervatívok: gazdasági és kulturális téren is azok. Ez a csoport nem kevesebb, mint 25 százalékot képvisel.
Attól függően, hogy a franciák preferenciáit melyik tengelyre vetítik, eltérőek az eredmények. A kulturális tengelyen a franciák többsége (nagyon) jobboldali. Gazdasági téren éppen az ellenkező a helyzet: a megkérdezettek 60 százaléka a baloldal értékeit vallja magáénak.
Ez a zavar azonban összefügg egy másik sajátossággal is: a francia jobboldal ugyanis valójában gazdasági értelemben nem igazán liberális és a baloldal sem az szociális téren. A többi európai baloldaltól eltérően a francia baloldal nem a szakszervezeti mozgalomból ered, amelyhez bonyolult a viszonya. A jobboldal 2002-ben egyedül a biztonság témájára játszott rá, és ezzel minden várakozásra rácáfolva sikerült kiütnie a baloldalt és egy szélsőjobboldali-jobboldali második fordulót kiprovokálni.
Ma a dolgok bonyolultabbak. Az erkölcsi értékek tengelyén Ségolene Royal konzervatívabb pozícióra állította át a Szocialista Pártot. A jobboldalon Nicolas Sarkozy, legalábbis kezdetben, egy másik kampánytengelyt részesített előnyben: a munka világát.
Újabb zavarkeltő kérdés: a munka jobb- vagy baloldali érték? Ez a téma nyilvánvalóan többértelmű. Egyszerre van gazdasági és erkölcsi jelentősége. A volt belügyminiszter az utóbbi vonatkozást kívánja kiemelni. Ezzel azonban kiteszi magát annak, hogy a kampány átlendül a másik tengelyre, ahol a baloldal otthonosabban érzi magát, vagyis a gazdasági és szociális vitára – írja a Le Monde.
Tisztázni a doktrínákat
A munkáról folyó akár részleges vita is olyan kérdésekbe torkollik, amelyek a jobb- és a baloldalt egyaránt arra kényszeríti, hogy tisztázzák doktrínáik lényegét.
A jobboldal Sarkozyval kiléphet a gazdasági liberalizmushoz fűződő ambivalens viszonyából. Amikor a fizetésből élők vásárlóerejéről kérdik, Sarkozy azt feleli: "dolgozzatok többet, és fizessetek kevesebb adót!", és ezt az ígéretet a közszolgálat létszámának jelentős csökkentésével párosítja. Amikor ugyanerről kérdik, Royal konferenciát javasol a bérekről és a munkahelyekről, és azt ígéri, szabadabb játékteret hagy a társadalmi partnereknek.
Amiként a jobboldalnak a gazdasági liberalizmus terén, a baloldalnak a szociális liberalizmus terén akad jócskán bizonyítani valója. Gazdasági liberalizmus kontra szociális liberalizmus? Könnyen lehet, hogy ez a megfogalmazás nem nyeri el a fő érdekeltek tetszését, de az autoritásról szóló vita közepette ez lehet a most következő szavazás tétje.
Forrás: MTI