Budapesti erkélyjelenet nyolc képben
Horvát Zsolt 2006. október 23. 18:26, utolsó frissítés: 18:26#i#Ülök békésen a szobában, és beárad a füst az erkélyajtón. Irtózatosan csípi a szemem, felháborodottan kiugrom az erkélyre.#/i# #b#[tudósítás]#/b#
Félzokniközben reménykedni kezdek, talán valami izgalmas dolog történik, égő macskák, lángoló ufók, vadszocializmus. De nem.
Csak egy mostanában megszokott rendőri oszlatás folyik, némi mellékhatásszerűen szétterjedő könnygázzal. Innen a füst. Kizárólag rendbontóknak és ötödik kerületi lakosoknak, nyitott erkélyablakokkal.
16:17. A hangzavarra felfigyelek, de ördög legyen, aki mostanság effélékre reagál. A félforradalmi zörejek itt a belvárosban, a Bajcsy-Zsilinszkyn menetrendszerűen jönnek reggel, mint a metró, csak kevesebbet késnek.
Reggelente a füttyök számához igazítom a felkelést, a székely himnusz kávémagasságban érkezik. Most azonban délután van, jelzendő, a félforradalmárok nem sziesztáznak. Az erkély alatt balirányba elvonul több ezer zászlóba és riasztófüttybe öltözött lakos, fiatalok, öregek, de itt-ott még politikailag érett egyéneket is látni. Elvétve.
16:25. A balirányba elvonult delejes tömeg egy emberként üvöltözve nyargal visszafele, jobbhajtást. Füst balról be! Mégiscsak-történik-valami-hétfőn-is alapon kattintgatok, de a helyzet zavarát az adja, hogy a tömeg egy sokarcú egyén: nehéz megítélni, merre is halad tulajdonképpen. Ezt látszólag a tömeg maga se tudja.
A bátrabbja azonban lecövekel az erkélyem alatt, és gyorsbarikádozásba kezd a balról befele igyekvő könnygázfüst ellen. Évülten nézem az emberi találékonyság pillanatnyi hevülését. A múlt héten három utcát bejártam egy ajtótámasztó kődarabért, és egyet sem találtam. A félforradalmárok ehhez képest nem egészen nyolc másodperc alatt óriásgerendákból és fémkerítésekből bikaszaggató kerítést gyártanak a semmiből. Az alkatrészeket vélhetőleg magukkal hozták, de istenlegyek, ha tudom, hogyan és miként és hol.
16:29. Inkriminált ellenség balról be! Utoljára ilyen kék-fehér harmóniát göröghonban éreztem, de ez se semmi. Az erkély alatt parkoló autókat majdhogynem csíkosra húzza egy oldalazva haladó vízágyú, az utca szemközti sarkán nagy csoport kékruhás.
Látszólag jóval megszeppentebbek, mint kellene, egyik-másikuk határozottan téblábol, a többiek erőszakosan ácsorognak. Nagyrészük valószínűleg ma reggel jött fel Pestre egy Szeged melletti kis községből, továbbképzésre. Sikerült. Továbbképezték őket. És mivel egy pár renitens még mindig itt üvöltözik az erkély alatt, a rendőrök láncba formálódnak, és reagálnak. Mi ez, ha nem láncreakció?
16: 31. A félforradalmárok keresztbe húznak egy trolit az úton. Istenem, megint eszembe jut a kő. Ha köll, ezek meg trolit is találtak a sarkon, csak úgy. Üresen. Vagy hozták a gerendákkal együtt, a zsebükben. Találékony nép vagyunk.
Kattintgatok, de a tömeg már eléggé lemorzsolódott (jobbra el), a marconábbak meghúzódnak a troli mögött, egyetlen egy embert hagyva hátra, aki látszólag teljesen el van veszlődve. Lehet, hogy Szegedről jött ő is, továbbképzésre. A kialakult helyzeten annyira meglepődik, hogy eltűri, amint a rendőrök példát statuálva leviszik a fejét valami zöldesen fluoreszkáló vízsugárral. Állítólag jelölőszín.
16:34. És
kész. A bajcsys félesti félforradalomnak vége. Négy hete autó lángolt a közelben, az melegebb helyzet volt, és isten látja a lelkemet, békés lélek vagyok, de Skodákat bármikor és bárhol hajlandó vagyok rongálni, ennyiben egyetértek bármiféle félforradalmárral. Ma viszont puhányok voltak a fiúk. A murinak vége, a félforradalmárok jobbra mélyen el, ki tudja, hol állnak meg. A rendőrök araszolva utánuk. Elégülten töltök egy kávét. A téma az utcán, haver.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!