A gyermek Milošević mindig első padban ült, fehér inget, nyakkendőt viselt
összeállította:Sipos Zoltán 2006. március 13. 16:38, utolsó frissítés: 16:15Félő, hogy a volt diktátor halála tovább radikalizálja majd a szerb közvéleményt – figyelmeztetnek az elemzők.
A diktatórikus hajlamú hatalmasságok személyiségének megértéséhez érdemes kutakodni a gyerekkorukat meghatározó eseményekben – a szombaton elhunyt Slobodan Milošević ilyen tekintetben kiváló esettanulmány a lélekbúvároknak.
Slobodan édesapja, Svetozar a montenegrói Cetinjében végezte el a szerb ortodox teológiát, tanulmányai befejezése után hitoktatóként, illetve orosz és szerb nyelvtanárként dolgozott. Feleségével, Stanislavával ugyancsak Montenegróban, Niksicben ismerkedett meg, itt kötöttek házasságot, két fiuk, Borislav és Slobodan már a szerbiai Pozsarevacban születtek. Stanislava
hithű kommunista volt,
élt-halt a politikáért, ám fiainak szentelte életét. Férje, Svetozar ugyanakkor megvetette a kommunistákat, de az egyháziakkal is hadilábon állt, kisebbik fia szónoki tehetségét tőle örökölte. A Milošević-szülők természetüknél fogva nem fértek meg egymással, ezzel magyarázható korai válásuk. Svetozar rögtön a háború után elhagyta családját.
A szülők közötti ellentétek a gyerekeken is tükröződtek. Borislav szüleihez hasonlóan montenegróinak vallotta magát, Slobodanban pedig túltengtek a szerb nemzeti érzelmek.
A későbbi diktátor gyermekkora nem volt boldognak nevezhető: kerülte az iskolatársak közös kirándulásait és összejöveteleit, nem jegyeztek fel egyetlen verekedést vagy kihágást, amelyben részt vett volna, a sport sem érdekelte. Mindig az első padban ült, abban is különc volt, hogy
régimódi ruhákat viselt,
csinovnyiknak nézett ki fehér ingben, nyakkendővel. Ezt a stílust nem hagyta el akkor sem, amikor hatalma virágkorát élte, sőt beosztottjaitól is elvárta, hogy kövessék öltözködési szokásait.
Mirjana Marković és Slobodan Milošević gyerekkori szerelme egy életre szólt. Pozsarevácban ők voltak a "Rómeó és Júlia". E párkapcsolat később meghatározta Szerbia elmúlt évtizedének történelmét: közismert, hogy nacionalista, területhódító és hatalommegtartó szándékainak megvalósításában Slobodan Miloševićre igen nagy hatással volt a felesége.
Slobodan játszi könnyedséggel tette le vizsgáit a Belgrádi Egyetem jogi karán. Évfolyamtársai ellentmondásos természetére emlékeznek leginkább, bizalmatlan és visszahúzódó volt, akkor még
viszolygott a fényképezkedéstől.
A két fiútestvér életét meghatározta szüleik öngyilkossága. Svetozar, az édesapa, tisztázatlan körülmények között 1962-ben ölte meg magát pisztolyával – temetésén nem jelent meg egyik fia sem: Borislav állítólag lekéste, Slobodan pedig éppen Oroszországban volt diákkiránduláson.
A falubeliek szerint Slobodan később sem jelent meg apja sírjánál. Tíz évvel később az édesanya lett öngyilkos: magyarázat nélkül felakasztotta magát pozsareváci házában.
A két szülő öngyilkosságával a tragédiák sorozata nem ért véget a családban. Öngyilkosságot követett el Svetozar lánytestvére, Darinka. Ugyanerre a sorsra jut Stanislava fivére is, Milisav Koljensić tábornok, hírszerző tiszt. A fentiek fényében
talán nem lenne meglepő,
ha kiderülne, hogy Slobodan Milošević önkezével vetett véget saját életének, esetleg megmérgezte magát. Az tény, hogy egyesek azzal gyanúsították: a gyakori fejfájással, krónikus szívpanaszokkal és magas vérnyomással küszködő vádlott szándékosan túladagol bizonyos gyógyszereket állapotának súlyosbítása, perének elnyújtása érdekében.
A volt elnököt – akit 2000 októberében mozdítottak el a hatalomból –, 2001. április 1-jén tartóztatták le Belgrádban, és 2001 júniusában szállították Hágába. Pere 2002. februárjában kezdődött, azóta a vádlott egészségi állapota miatt
sokszor szakították meg
a bírósági eljárást. A per jelenleg is szünetelt: az ötévesre nyúlt eljárásból már legfeljebb csak hetek lettek volna hátra, és legkésőbb az év végére az ítélethirdetés is várható volt. Így viszont soha nem derül ki, milyen büntetéssel sújtották volna a kilencvenes évek balkáni háborúinak egyik fő szervezőjét.
A holttest boncolását felügyelő szerb szakértők egyébként elégedetten nyilatkoztak a halottszemlét végző holland orvosok "magas szakmai teljesítményéről". Az NT vasárnap hivatalos közleményben tudatta, hogy a törvényszéki halottszemle szerint Milošević
halálát szívinfarktus okozta.
A hágai ENSZ-testület azt is jelezte, hogy maga is csak rövid összefoglalót kapott a vizsgálat eredményeiről – a teljes vizsgálati jelentés elkészítése több mint egy napba is beletelhet.
Politikai elemzők úgy tartják, hogy Milošević halálával a szerbiai közvéleményben tovább fokozódik majd a hágai Nemzetközi Törvényszékkel (NT) szembeni ellenszenv, ebből pedig a már amúgy is vészjóslóan megizmosodott milosevici rezsimpártok fognak hasznot húzni.
A haláleset ugyanis elég rosszkor jött: egy hét sem múlt el azóta, hogy scheveningeni börtöncellájában öngyilkos lett Milan Babić horvátoszági szerb vezető, pénteken pedig miniszterelnök lett Koszovóban Agim Ceku, aki ellen nem emelt vádat az NT ügyészsége, holott Belgrád négy éve negyvenezer oldalnyi dokumentumot adott át az NT-nek, bűnösségét bizonyítandó.
Ugyanaznap, amikor Ceku kormányfő lett, elődjének, a háborús bűntényekkel vádolt Ramus Haradinaj volt koszovói miniszterelnöknek a törvényszék engedélyezte a nyilvános politikai szerepvállalást. Félő, hogy
mindez tovább radikalizálja majd
a szerb közvéleményt, mely eddig sem úgy tekintett az NT-re, mint az egyetemes igazság megtestesítőjére. A miloševići szocialisták külső támogatását élvező szerb kormány kerül a legnehezebb helyzetbe, mert ilyen előzmények után kell majd kiadnia Hágának a többi vádlottat, beleértve Ratko Mladić volt boszniai szerb hadseregparancsnokot, akiben ma is sokan nemzeti hőst látnak.
Mások szerint a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Radikális Párt együttesen már így is vészesen megközelítette azt a népszerűségi határt, amely választás esetén a hatalom megszerzését jelentené, egy újabb "hágai lökés" pedig már komoly fejtörést okozna a szerbiai demokratáknak.
Forrás: MTI; fotók: The New York Times
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!