A velem ne poénkodj! után pofon is következhet
kérdezett: Bálint Ferenc 2006. február 08. 17:15, utolsó frissítés: 16:56#b#Könczey Elemér:#/b# "Eddig soha nem kezdtek este 7 órás híradókat azzal a szóval, hogy karikatúra"
Mire gondoltál, mikor először hallottál a dán Mohamed-botrányról?
– Fura érzés volt, mert tudtom szerint soha nem kezdtek este 7 órás híradókat azzal a szóval, hogy „karikatúra”, gondolhatod, hogy felkaptam a fejem... majd első reakcióként leesett az állam.
Mi a véleményed a szóban forgó rajzokról?
– Sajnos nem láttam az összeset. Ha hiszed, ha nem, tűvé tettem a netet, s egyszerűen nem akadtam rájuk... nagyon be lehetnek ijedve az emberek, ha már egy kósza szerveren sem lehet a rajzokra bukkanni. Azok alapján, amit láttam, teljesen „közönséges”, hétköznapi rajzokról van szó.
Egy-egy vizuális jellegzetességet kihasználva, adott helyzetek egyszerűen tovább vannak ragozva egészen addig, amíg poénba mennek át. Például a turbán félgömb alakú... ha társítani akarjuk a terrorizmussal, szinte ajánlja magát, hogy egyszerűen helyettesítsük be a régimódi, gömb alakú, kanócos fajtájú bombával s mindjárt kész is. Ami megdöbbentett, az az érzés volt, hogy ezeket akár én is megrajzolhattam volna.
Mit gondolsz, lehetett-e hátsó szándék a karikatúrák megrajzolása mögött, mint ahogy azt egyes iszlám vezetők feltételezik?
– Szerintem nem beszélhetünk hátsó szándékról. Ahogy el tudom képzelni, lévén, hogy egy pályázatra érkeztek a rajzok, inkább egy mindenáron „nyerni akaró”, minél sokkolóbb képzettársítással előálló, lényegében sztereotípiákon alapuló poénokról van szó, s amint kiderült, sajnos, tudatlanságról is.
Ennyire erős lehet egy tusrajz hatása – hogyan lesz humorból agresszió, erőszak?
– Gondolom, mindenkinek ismerős a kifejezés: velem ne poénkodj!, s utána akár következhet a pofon is. Na, körülbelül ez a helyzet állhat most fent, csak sokkal nagyobb méretekben. Néha túllövünk a célon, s ha olyan ember(ek) felé irányul a vicc, akik nem értik a poént, azt akár sértésnek, támadásnak is minősíthetik, s akkor visszavágnak saját, legkézenfekvőbb eszközeikkel.
Isten és Jézus eléggé gyakori szereplő a nyugati karikatúra-kultúrában, és mégsem okoz közfelháborodást. Miben látod ennek az okát?
– Nem kell vallásszakértőnek lenni, de azt hiszem, hogy a két kultúra, a két világvallás között lévő nagy eltérés az oka, hogy mi „büntetlenül” hozzányúlhatunk többé-kevésbé tabunak tartott témákhoz.
Persze itt-ott voltak felszisszenések meg tiltakozások, de amióta a nagy, szent szólásszabadság működik, simán visszavert mindent. Eddig azt hittük, lazán s így messziről a tévé elől, hogy a különbség csak annyi köztük s köztünk, hogy ők egy kicsit komolyabban veszik az egészet, de most rá kellett döbbennünk, hogy ennél azért több van.
Ők tényleg másképp látnak és másképp reagálnak le dolgokat. Óriási szakadéknak kell tátongania a két felfogás között, ha a humor ugrat össze.
Több államfő arra biztatta az újságíró-szervezeteket, újságírókat, hogy ne vegyék át az ominózus rajzokat. Jogos, hogy a politika beleszól egy ilyen témába?
– Ezelőtt két héttel határozott talánnal válaszoltam volna, ma viszont kissé határozatlanabb vagyok. Egy ilyen ügy már rég meghaladta a különféle jogi, politikai és vallási viták szintjét: annyira groteszknek találom a dolgot, hogy az már az emberi értelmet vonja kétségbe. Félelmetes még csak rá is gondolni, hogy a rajzok szerzői bújkálnak, az életük forog veszélyben, mert, ha tudatlanul is, poénkodni mertek.
Meglátásod szerint mi egy karikatúra fő feladata, mitől működik?
– A jó rajz pont olyan, mint a mostani helyzet: először megkacagtat, majd elgondolkodtat, s végül elszomorít.
Hogyan tud hatni egy rajz a befogadó mentalitására?
– Többlépcsős a jelenség. A néző tudván, hogy karikatúráról van szó, lázasan keresi a poént. Ha rábukkan, akkor a vicc az első fázisban előkészíti a talajt a komolyabb üzenet befogadására, kellemessé teszi a hangulatot, szórakoztat – ha nem, akkor vagy nincs humorérzéke az illetőnek, vagy egyszerűen nem poénos a rajz.
Miután a befogadó kiszórakozta magát, következik a tüzetesebb vizsgálat. A harmadik és egyben végső fázis akkor következik be, mikor a befogadó hátradől a virtuális fotelben, és: hmmmm...! Persze mindez másodpercek alatt játszódik le, és ha a karikatúra csak épp megpöccinti valakinek a kőkemény mentalitását, már akkor messze elérte a célját.
Kevesebbet ér-e egy olyan karikatúra, amely nem fordít ki semmiféle társadalmi visszásságot, hanem pusztán szórakoztat?
– Természetesen nem, amíg a célja kifejezetten csak ennyi akar lenni, és minőségi poén van benne.
Volt olyan eseted, hogy valamelyik rajzodat félreértették, negatív visszajelzést kaptál?
– Volt, szerencsére. Az ilyesminek „hályogkovács-effektusa” van. Annyiban hasonlít a dolog a mostani botrányhoz, hogy ugyancsak vallási érzékenységeket piszkáltam meg. Egy olcsóbb poén kedvéért olyan témához nyúltam, amiben nem voltam teljesen járatos, nem ismertem s nem értettem az árnyalatokat, dehát jó pár éves szakmabeli múlttal úgy gondoltam, hogy sima az ügy.
Miután letettem a telefonkagylót egy jó félórás, dörgedelmes, pardont nem ismerő, párbeszédre képtelen fejmosás után, nem az esett rosszul, hogy a poénom kisiklott, hanem az, hogy mennyire agresszív reakciót váltott ki egy olyan emberből, akinek hivatása szerint pont az ellenkezőjét kellene hirdetnie. A hasonlóság a két eset között – természetesen a méretektől eltekintve –, hogy mindkettő a humor teljes kudarcával járt. A közös felelősség mérlegének nyelvét a tettek mögötti szándék billentheti el.
Hol húzódik az a határvonal, amit rajzban megengedsz magadnak?
– Nem tudnám pontosan megmondani. Az évek folyamán kialakult a temperamentumomnak megfelelő belső mérce, ami vonatkozik a poén minőségére és az üzenet milyenségére – és működik.
Kissé megkönnyíti a dolgom, hogy jobban szeretek inszinuálni, mint teljesen merőlegesen bemutatni valamit, és ezzel is kinnebb tudom tolni ezt a határvonalat. Még nagyon sok van addig, amíg elérjük, amit Karinthy mondott: „A humor a teljes igazság”, és nyersanyagként az emberi butaságból sem fogyunk ki egyhamar.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!