Behálózva a HTMH? Jogos, hogy Verestóy képbe került?
Kelemen Attila Ármin 2005. augusztus 25. 14:29, utolsó frissítés: 14:12"Kémügyi" médiadömpingben volt részünk az utóbbi két napban. A sajtó három részre oszlott.
Az egyik kör azoké, akik az ügy kreálta közérdeklődés mentén újabb tematizálással próbálkoznak. Az élenjáró az ügyet kirobbantó Magyar Nemzet, amely úgy tűnik, most a HTMH-t fogta célkeresztbe.
Egy adott pillanatban úgy nézett ki, a történet valójában egy Hiller István MSZP-pártelnök elleni, rafinált támadás, de ez még nem igazolódott. Addig, amíg valóban kézzel fogható tények és bizonyítékok nem merülnek fel, Hiller ellen nincs szexbotrányos muníció.
A sajtó másik része bagatellizálja az ügyet, vagy távolságtartóan kompilálgat a megjelent cikkekből. Nem hoz új adalékokat, hanem az eddig felmerült gyanú dokumentálásával, vagy éppen semlegesítésével van elfoglalva. Következnek azok, akik láthatóan el vannak ragadtatva a történettől, és izgi szcenáriókat vesznek leltárba.
A HVG.hu például ezt hozza:
"Egyes feltételezések szerint a pár csak a román titkosszolgálat szervezésében kötött házasságot, és eleve meghatározott céllal jött Budapestre. Amikor az év elején lebuktak, úgy tudni, megállapodtak a leleplező magyar hatóságokkal: itt maradhatnak, ha nem beszélnek a román hatóságoknak.
A hírmagazin portálja ugyanakkor számba veszi azt verziót is, mely szerint: "Román források szerint a hír vélhetően a romániai magyar kisebbség jobboldali radikális csoportjától származik, ahol nem nézik jó szemmel Markó Béla és a magyar ellenzéki Fidesz-MPSZ közeledését."
Úgy tűnik, a román és magyar hatóságok viszonyának hangulatát, beleértve a diplomáciai köröket is, semmilyen módon nem befolyásolta a feltételezett kémtörténet.
Lukács Csaba szerint a HTMH-t behálózták
A legerősebb új állítás az ügyben tegnap dördült el Lukács Csaba, a Magyar Nemzet újságírója szövegében. Az újságíró a kémelhárítás eredményességével kapcsolatban kemény vádakat fogalmaz meg. Azt kérdeztük, mire alapozza megállapításait. Lukács válasza:
"– A Magyar Nemzet rendszeresen kap dokumentumokat magukat felfedni nem kívánó forrásoktól. Ezeket mi – lehetőségeink szerint – ellenőrizzük és utána döntünk a közlésről. Így kaptuk annak idején az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter SZT-tiszti múltjáról szóló bizonyítékokat.
Elképzelhető olyan eset is, amikor olyan államtitok jut egy lap birtokába, melynek vannak közérdeklődésre számot tartó vonatkozásai – ilyenkor nagyon nehéz úgy megírni az információt, hogy ne sértsünk államtitkot, de a közérdek se sérüljön.
A konkrét kérdésre válaszolva: én egy ideje rendszeresen kapok információkat a HTMH és a kérdéssel foglalkozó államtitkár környezetéből. Innen is érkezett a figyelmezetés: a Bérc utcában a hálózatok háborúja, vagyis a különböző országok titkosszolgálatainak rivalizálása folyik.
Személyekről most nem beszélnék, inkább az érdekek a fontosak: a szomszéd országok titkosszolgálatai (és nem csak azok) kíváncsiak arra, hogy a határon túlra irányuló magyarországi támogatások kihez, miért és hogyan kerülnek.
A kíváncsiságnak több oka van: Ukrajnában például adóköteles (lenne) a külföldről érkező támogatás (de ebben a kérdésben jogos a magyar érvelés is, hogy hadd ne fizessenek sarcot azok után a támogatások után, melyeket alapesetben az ukrán államnak kellene biztosítson mondjuk a kárpátaljai magyar iskolák számára); de nemzetpolitikai érdekből is figyelik a magyar állam ezirányú tevékenységét.
A különböző hálózatok emberei egymás konkurensei is, ugyanakkor a magyar kémelhárítás próbálja kiszűrni őket – ezért fogalmaztam úgy, hogy hálózatok háborúja folyik."
Arra a kérdésünkre, hogy konkrétan mire vonatkozik a napilap állítása, mely szerint romániai peres dossziékba olyan iratok kerültek, amelyek magyarországi hivatalokból származnak, és amelyek vélhetően titkosszolgálati módszerekkel szippantottak ki, Lukács két példát említett:
"– Érdekes volna megnézni a SIF vagyonalap kontra Bradul szálloda per iratait a Csíkszeredai Törvényszéken, ahol a felperes olyan kuratóriumi jegyzőkönyveket mutatott be, amelyek nem nyilvános üléseken készültek (a per egyébként a Sapientia Egyetem csíkszeredai karának helyet adó épületről szólt).
Egy másik esetben a vámhatóság emberei kopogtattak be a székelyudvarhelyi regionális tévéstúdióhoz egy magyar közalapítvány fejlécét viselő leltári ívvel" – mondta a Transindexnek a Magyar Nemzet újságírója.
A Magyar Nemzet folyamatosan azt sugallja, birtokában vannak dokumentumok, ellenben ezeket nem adja ki, sejtet, ködösen fogalmaz. Mi ennek az oka? Lukács Csaba ezt azzal magyarázza, hogy ez főszerkesztői-szerkesztői kérdés, és biztosított minket arról, hogy az üggyel rajta kívül többen is foglalkoznak.
Azzal kapcsolatban, hogy milyen következtetésekre jutott, a fentieken kívül a környező országok titkosszolgálatai milyen típusú információkat gyűjtenek Magyarországról, Lukács válasza a következő volt: "szerintem erről Verestóy Attilát, a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság tagját kellene megkérdezni".
A Verestóy-linket az ügyben lakonikusan ugyan, de a Krónika is beveti. "Miért nem tájékozódott időben arról, hogy Szatmári Tibor a hírszerzés embere?" – a napilap szerdai számában megjelent értesülés szerint ezzel a mondattal kérte számon korábban az ügy kapcsán Markó Béla Verestóyt.
Fontos-e ebben az ügyben Verestóy?
Talán mindössze egy politikai pavlovi reflex, de amint a Mata Hari visszatér ügy tavasszal pletyka formájában gyűrűzni kezdett, valami miatt Verestóy Attila is képbe került.
Függetlenül attól, hogy milyen konzisztenciája van a történetnek – vagyis hogy valóban van-e kémügy, vagy az egész csak kacsa –, Verestóy szenátor amúgy is nagyon rossz imázsának most nem kedvez, hogy egyes diszkrét forrásaink szerint ő volt az, aki annak idején Szatmári Tibor szolgálatait Markó Béla figyelmébe ajánlotta.
Az is tudott, hogy annak idején Szatmári és Verestóy cégtársak voltak – ami lehet semleges adalék is, de csak abban az esetben, ha a dolog kémkedési része továbbra sem lesz bizonyítható.