Magyar-román kémügy: vagy sajtómérgezés, vagy lebukás
szerk. 2005. augusztus 23. 19:21, utolsó frissítés: 19:21Az információ, miszerint Szatmári Tibor a román titkosszolgálatnak kémkedett volna, március elején vált általános pletykává
politikai és médiás körökben.
Szatmári Tibor, a szövetségi elnök volt külügyi tanácsosa január elejétől nem áll az RMDSZ alkalmazásában (pontosabban nem szerepel a Communitas Alapítvány fizetési listáján). Felesége, Szatmári-Bajkó Ildikó pedig április végén hagyta ott a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH) – ő 1997-ig állt RMDSZ-alkalmazásban, egy ideig Bukarestben élt, majd Budapestre költözött.
Miután Szatmári-Bajkó távozott a HTMH-ból, újabb pletykahullám indult, mely szerint fennakadt volna a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) C típusú átvilágításán. A művelet több hónapig tart, telefonbeszélgetések lehallgatásával is jár, és egyik célja a megfigyelt kapcsolati hálójának felderítése.
Tudomásunk szerint több itthoni és magyarországi lap is megpróbált fogást találni a témán, de bizonyítékokat egyetlen médium sem tudott felhajtani, ezért ejtették az ügyet. Az NBH értelemszerűen nem volt hajlandó infókat kiadni.
A Mata Hari visszatér ügyet végül a Magyar Nemzet hétfői száma dobta be, a szövegezésből jól látszik, hogy azzal a szándékkal, hogy más lapok továbbgörgessék a témát. A napilap szerint az NBH a “tavaly kiszorított az országból egy házaspárt, mivel a titkosszolgálat gyanúja szerint Sz. I. és férje a román hírszerzésnek dolgozott”.
Ez az alapállítás, a hír többi része ettől válhat lényegessé, ám az állítás nem bizonyult valósnak. Szatmári Ildikó mind a mai napig Magyarországon él, akárcsak férje, akit magyarországi mobilján értünk el.
Az MN szerint Szatmári Ildikó – aki a cikkben Sz. I. monogramon szerepel – intim viszonyt ápolt Bálint-Pataki Józseffel (a HTMH volt elnökével), és két, egy volt és egy jelenlegi miniszterrel. A meg nem nevezett miniszterek személye kikövetkeztethető, Hiller Istvánról, az MSZP elnökéről és Magyar Bálintról, az oktatási tárca vezetőjéről van szó.
Az MNO azt állítja: “ezt számos más információn kívül telefonlehallgatási jegyzőkönyvek tanúsítják” – itt be is fejeződik a rövid szöveg bizonyító része. A szöveg azt is állítja, Szatmári-Bajkó férje, Szatmári Tibor révén “került az NBH látókörébe” – de hogy ez konkrétan mit jelent, a jól értesült híríró nem részletezi. Az MN azzal zárja, a házaspár már elhagyta az országot, ami, mint jeleztük, nem igaz.
A napilap értesülése, ami több magyarországi sajtóterméket is gyors oknyomozásra sarkallt, és a román média is kezdi átvenni, nagyon pikáns, méltán számíthat a nagyközönség érdeklődésére.
A Szatmári-család
Szatmári Tibor a Transindexnek azt nyilatkozta: ez év július 18-án kapott letelepedési engedélyt Magyarországon. Arra a kérdésre, hogy amíg az RMDSZ-nek dolgozott, mi volt a feladata, elmondta:
“Az RMDSZ elnökének tanácsosa voltam. Feladatom volt a kapcsolattartás a határon túli magyarokkal foglalkozó kormányzati és nem-kormányzati intézményekkel, és a parlamenti pártokkal.” Kérdésünkre Szatmári tagadta, hogy kapcsolatban állna, vagy állt volna valamilyen romániai vagy magyarországi titkosszolgálattal, és azt is, hogy beszervezésére ezek részéről kísérlet történt volna.
Megkérdeztük Szatmári Ildikót is, hogy intim viszonyban állt-e Hillerrel, Magyar Bálinttal vagy Bálint-Patakival. Válasza egy száraz “nem” volt.
Megkérdeztük, igaz-e a pletyka, mely szerint fennakadt egy második C-típusú átvilágításon. A válasz: “Nem. Egy C-típusú vizsgálaton estem át, azon is sikeresen. Ez 2004-ben volt. Számomra megnyugtató, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár egy ma reggeli tévéadásban határozottan cáfolta a Magyar Nemzetben megjelenteket, illetve az, hogy a volt HTMH-elnök szerint, elnöksége alatt senki sem akadt fenn a nemzetbiztonsági átvilágításon.”
Szatmári Ildikó hozzátette: „a múlt év végén a hivatal felügyeletét a külügyminisztérium vette át, és áprilisra készült el az új szervezeti és működési szabályzat, amely már tartalmazza a Szülőföld Alappal kapcsolatos teendőket is. Az oktatási főosztály megszűnt, az új támogatáspolitikai főosztály vezetését ugyan felajánlották, de nem fogadtam el, mert az már gazdasági és jogi felkészültséget is feltételezett volna.”
Amíg nem írják le nevüket, a Szatmári-házaspár nem foglalkozhat a Magyar Nemzet beperlésének kérdésével – válaszolták arra a kérdésünkre, hogy szándékoznak-e jogi elégtételt venni a MN-en.
Mi állhat a történet hátterében?
Szatmári Tibor értékelése a következő: “Magyarországon az őszi ülésszakkal együtt gyakorlatilag megkezdődik a választási kampány... Szerintem nem minket célzott meg az ellenzéki lap. Erre utal az is, hogy nem kerestek meg a cikk megjelenése előtt, és nem is írták ki a nevünket. Sőt, amikor más sajtótermékek minket véltek felfedezni a monogramok mögött, felhívtam őket, és még szóban sem mondták el, hogy ránk gondoltak.”
De a történetnek nyilván több rétege van. Az egyik, hogy januárban az RMDSZ megszünteti a budapesti irodájának működését. Miért? Szatmári Tibor jó kapcsolat-karbantartónak és ígéretbehajtónak bizonyult Medgyessy esetében, de Gyurcsány kitaposásában nem tudott hatékony lenni.
Az új miniszterelnököt és környezetét – és úgy tudjuk, elsősorban a külügyet – nagyon irritálta az RMDSZ-es gyomrozás, amit részben Szatmári Tiborra vetített ki. Úgy tudjuk, az RMDSZ első vonalában nem volt teljes a konszenzus Szatmári kinevezését illetően. Talán fontos adalék, hogy a tanácsos mintha erőteljesebben ápolta volna az SZDSZ-es kapcsolatokat az MSZP-seknél.
Egy másik réteg: a bizonyos esetekben már-már kihívóan magabiztos Szatmári Ildikó –nincs ezen mit szépíteni – libidinális frusztrációt okozhatott a szürkezakós közhivatalnokok között. Egyes fideszes politikusok már egyenesen démonizálták hatékonyságát. Aztán, hogy kivel került intim viszonyba – amennyiben intim viszonyba került bárkivel is – irreleváns addig, amíg a kémkedés nem bizonyított tény.
Újabb rétege a történetnek az a szintén nem igazolt, ám közbeszéd tárgyát képező értesülés, mely szerint Szatmári Tibor “Verestóy Attila embere” lenne, ami a magyarországi diplomáciai körökben nem egy életbiztosítás.
Nem kizárt az sem, hogy a Magyar Nemzet blöffje mindössze egy magyarországi belpolitikai játék epizódja. Ebben az esetben viszont már csak az kérdéses, hogy az ügy az Fidesz és az MSZP heroikus birokjának része-e inkább, vagy a Fideszen belüli pogónak – mi ez utóbbira hajlunk.
Főleg azért, mert a Fidesz-RMDSZ kibékülés a Fideszen belül is újrarendezi a térképet. Egy sajtó bomba, amely arról szól, hogy Markó Béla személyes megbízottja úgy mutatkozik be, mint a filmekben: Tibor. Szatmári Tibor – főleg ha visszaigazolódik, hogy Szatmári tényleg kémkedett, hosszútávon is destabilizálhatja az RMDSZ-Fidesz kapcsolatot. Ez a viszony ebben a pillanatban egyenlő Markó Béla és Orbán Viktor egymásba vetett és nyilvánosan is deklarált bizalmával.
Persze Markó lakonikusan annyit nyilatkozik: Szatmári Tibor rég nem az alkalmazottunk, ami nem túl kollegiális Szatmárira nézvést, de ezt hívják politikának. A helyzet akkor válik élessé, kényelmetlenné és nagyon-nagyon szomorúvá, ha hiteles és megdönthetetlen bizonyítékok is kiszivárognak az ügyben.
Újabb fejlemények
A mai Magyar Nemzet visszatér az ügyre: “Lapunkhoz több forrásból is eljutott olyan információ, amely akár aktív kémtevékenységre is utalhat. Úgy tudjuk, hogy a magyar közigazgatási adatbázisokból valahogyan kijutott Romániába és Ukrajnába az összes magyarigazolvány-tulajdonos személyi adata.
Informátoraink emellett említést tettek olyan, Romániában folyó perekről, amelyekben a román hatóságok csak Magyarországról beszerezhető, nem nyilvános kuratóriumi jegyzőkönyveket és magyar közalapítvány fejlécet viselő leltári íveket mutattak be állításaik igazolására. Ezeket a pereket magyar költségvetési támogatásokból megvásárolt javak kapcsán indították különféle román állami hatóságok határon túli magyar civil szervezetek ellen.”
Ami az első rész leleplezés-tartalmát illeti, bizonyos tudományos konferenciákon rendszeresen hangzanak el olyan beszámolók, amelyeknek empirikus háttere minden bizonnyal a magyar igazolvány-adatbázis, amely egyféle akadémiai warez-tartalomnak képzelhető el, és valószínűleg akként is terjed.
A másik óvatos utalás lehet az Illyés Közalapítvány kontra Szász Jenő ügyre, amely az elhíresült ingatlanvásárlásról szól. Annak idején az Erdélyi Riportban – amely dobbantotta az ügyet –, meg is jelent egy Veres László, az IKA egykori irodavezetője által aláírt dokumentum. Stanik István, a Riport lapigazgatója, az említett cikk társszerzője a Transindexnek cáfolta, hogy a dokumentum beszerzésében Szatmári Tibor vagy a felesége részt vett volna. Mint ismeretes, az ügyből sajtóper lett, amelyet az Erdélyi Riport nyert meg.
Kis kuriózum
Mircea Toma, az Academia Catavencu Sajtófigyelő Ügynökség vezetője szerint – minthogy nemzetbiztonsági ügyről van szó – a téma közérdekű, ilyen értelemben az újságírónak a személyiségi jogokat kevésbé kell tekintetbe vennie.
A román sztárújságíró a Transindexnek elmondta, amennyiben a dologból sajtóper lenne, az újságírónak attól függetlenül, hogy magyarországi vagy romániai újságíróról van szó, valamennyit bizonyítania is kell állításaiból. Toma a Transindexnek elmondta, adott pillanatban ő róla is elterjedt, hogy magyar kém.
Még Virgil Măgureanu volt a román hírszerzés vezetője, mikor egy SRI-s tiszt jól beazonosíthatóan úgy beszélt róla, mint aki egészségügyi és oktatási információkat szolgáltatott ki Magyarországnak. A tiszt azt közölte: Tomát elcsípték a határon, mert nála volt egy terhelő adatokat tartalmazó flopilemez, de végül hazaengedték, mert elcserélték a román hírszerzés egyik Magyarországon fülöncsípett tisztjével, egy bizonyos Dorin Suciuval.