A kormányválság vége – hány nap a harminc?
Császár Melinda 2004. augusztus 26. 17:33, utolsó frissítés: 17:30Gyurcsány a koalíció kormányfőjelöltje, aki – meglovagolva az elnökségben megrendült bizalmú MSZP-tagság felháborodását – #b#lényegében csak annyit#/b# fogalmazott meg programként, hogy változtatni akar, de azt nagyon.
Az a helyzet, amely az olimpiai dopping-botrányok és érem-visszavonások sorozata mellett Magyarországot lázban tartja, a Medgyessy Péter által meghirdetett kormányátalakítással kezdődött (ami viszont elsősorban az Európai Parlamenti választásokon elszenvedett MSZP-veresége vezethető vissza).
Ennek kapcsán a kisebbik koalíciós partner megvonta a kormányfőtől a bizalmat. A koalíciós tárgyalások egy hete zajlottak, és az egység nevében az MSZP meglepő gyorsasággal hátrált ki a kormányfő mögül, megnevezve Kiss Pétert, mint az elnökség miniszterelnök-jelöltjét.
A puccsista jelölésként értelmezett
elnökségi bejelentésen felháborodva az MSZP alsóbb szintjei Gyurcsány Ferenc vezetésével gyakorlatilag fellázadtak, és a tegnapi jelöltállító, rendkívüli kongresszuson immár két jelölt, Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc személye közül választhattak a küldöttek.
Kiss Péter személye az eddigi kormányzás továbbvitelét jelentette volna, a megfontolt haladás, a kis lépésben megvalósuló reformok politikáját.
A jelöltállító kongresszus azonban elsöprő, kétharmados többséggel a fenegyerekként emlegetett Gyurcsány Ferencet választotta. Azt a Gyurcsány Ferencet, aki – ügyesen meglovagolva az elnökségben megrendült bizalmú tagság felháborodását – lényegében csak annyit fogalmazott meg kormányprogramként, hogy változtatni akar, de azt aztán nagyon.
Gyurcsány jelölése
politikai zsákbamacska: elmondása szerint kormányprogramja van, de ezt csak a megfelelő támogatás tudatában hozza nyilvánosságra. A mindenáron változtatni akaró MSZP-nek azonban ez is elégnek bizonyult: megválasztották.
A kongresszus megkezdése után – de a jelöltállítás eredménye előtt – Medgyessy Péter miniszterelnök bejelentette sokat lebegtetett lemondását. Bár a kongresszushoz intézett leveléből ezt már sejteni lehetett, és emberileg teljesen érthető lépés volt (konstruktív bizalmatlansági indítvány esetén parlamenti képviselőként Medgyessynek saját lemondatását kellett volna megszavazni, végighallgatva a kormányával szemben megfogalmazott kifogásokat is), a sértett, megkeseredett, szeszélyes politikus látszatát a kormányfő nem tudta elkerülni.
Igaz, lehet, hogy nem is akarta.
Lemondása azonban teljesen új közjogi helyzetet teremtett. Mivel a harmadik köztársaság történetében precedens nélküli a helyzet, az alkotmányos szabályozás nem egyértelmű megfogalmazásai igen sok alkotmányjogász és politikus számára kínálnak egymástól eltérő értelmezési lehetőségeket.
Az egyik álláspont szerint a döntés Mádl Ferenc államfő kezében van. Ő adja a kormányalakítási megbízatást egy arra alkalmasnak ítélt személynek, aki nem szükségszerűen Gyurcsány Ferenc.
Bár nem valószínűsíthető, hogy a parlamenti többség birtoklása hiányában akadna olyan ellenzéki jelölt, aki kitenné magát a végül biztos leváltással végződő eljárásnak. Ez persze abban az esetben áll fenn, ha Mádl nem Gyurcsányt bízná meg kormányalakítással.
Mádl eddigi nyilatkozatai
alapján ez viszont a legkevésbé sem valószínű. Az államfőnek lehetősége van jogértelmezésre, ami lényegében azt az időt teszi kérdésessé, amely a kormánymegbízatásig eltelik. A lemondással ugyanis mind a miniszterelnök, mind a kormány ügyvezető jogállású lesz, korlátozott alkotmányos felhatalmazással.
Az alkotmányos rendelkezést az 1997. év júliusi "jogállási" törvény egészíti ki, amelynek értelmében a kormányfő harminc napos lemondási idő megjelölésével lemondhat miniszterelnökségéről, ezt követi még néhány napos procedúra az államfő és az Országgyűlés elnöke részéről.
A lemondott miniszterelnök helyére az államfő harminc napon belül javaslatot tesz a parlamentnek az új kormányfő megválasztására. Medgyessy Péter mai hatállyal mondott le a miniszterelnökségről. És itt válik érdekessé az államfő szerepe:
úgy értelmezi a törvényt,
hogy máris megbízatást adhat kormányalakításra, vagy ki kell várni a harminc napot, esetleg további harmincat a kormánymegbízatásig.
Volt azonban egy másik értelmezés is, amelyet elsősorban az MSZP és az SZDSZ politikusai tartottak kivitelezhetőnek. Ennek alapján a lemondott miniszterelnök ügyvezető minőségben ugyan, de továbbra is kormányfő, és vele szemben konstruktív bizalmatlansági indítvány kezdeményezhető.
Ez kétségtelenül előnyös jogértelmezés lehetett volna az időhúzástól és kormányzati instabilitástól rettegő koalíció számára, hiszen a bizalmatlansági indítvány kormányzati folytonosságot jelent, azonban a koalíciós partnerek ma délutáni egyeztetését követően ez a kérdés lekerült a napirendről.
Kovács László, az MSZP elnöke bejelentette: a két koalíciós párt közös levélben kéri a köztársasági elnököt, hogy tegyen javaslatot a parlamentnek Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyére.
Kormányválság ide vagy oda,
az Országgyűlés erőviszonyai nem változtak: aki a parlamenti többséget alkotja, az adja a miniszterelnököt is. Amennyiben Gyurcsánynak a parlamenti frakciókkal való egyeztetésen sikerül stabilizálni helyzetét és megszerezni azok támogatását is, akik korábban Kiss Péter kormányfősége mellett törtek lándzsát, Magyarországnak személyében új miniszterelnöke van.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!