Kampánystart szabadság-szlogennel és esernyő-példabeszéddel
tudósító:Sipos Géza 2004. május 08. 05:39, utolsó frissítés: 05:39#b#– Minden sarkon kiteszem a faluba’!#/b# – magyaráz ismerőseinek egy tanácsosjelölt a nagyváradi színházban, közben a kétmarokkal begyűjtött RMDSZ-zászlócskákat gondosan elpakolja. A kampányindító családiasra sikerült.
Az RMDSZ helyhatósági választási kampányt indító rendezvényén járunk péntek délután a nagyváradi színház termében. Összegzésként elmondható: hogyha valaki a romániai politikai viszonyokról függetlenítve figyelné az elhangzottakat, a megszólalások alapján azt hihetné, az RMDSZ merőben konzervatív ideológiájú alakulat – korántsem baloldali, mint ahogy politikai ellenfelei állítják.
A megszólalók sűrűn hivatkoznak a nemzeti önazonosságra, a megmaradásra, a rendre. Délután negyed hat,
a szervezők lassan megnyugodnak:
a kora délutáni zápor nem készül újra kitörni, veszélyeztetve a Szent László térre tervezett esti Bikini- és Zanzibár-koncertet. A kampánystart is zenével indul: a Hej tulipán, tulipán c. népdal átiratával, amelynek "életem nem vidám" visszatérő motívuma élesen elüt a rendezvény optimistára hangolt stílusával.
A konferanszié-hölgy különféle kötelező sablonokból összeállított beszédéből megtudjuk, hogy a jelenlevők nyertes csapatot indítanak útjára a június eleji választáson, s elhangzik két obligát idézet: egyik József Attila, a másik Ady.
Szintén Adyval, továbbá Gárdonyival köszönt Bíró Rozália váradi polgármester-jelölt: nem egészen világos a párhuzam Dobó István várvédői és a friss tanácsos-jelöltek fellépése között, ámde retorikailag jól hangzik, s különben is, aki unja, figyelje Bíró hosszított orrú, elegáns, fekete-fehér alkalmi cipőjét.
– Az RMDSZ ernyője ép:
aki megázott a májusi esőben, azt visszavárjuk alá! – indítja Markó Béla feltűnően lendületes, békülékeny hangnemű, érezhetően a középre húzás szándéka által vezérelt beszédét. A szövetségi elnök szabadon, szemüvegével szélesen gesztikulálva szögezi le, a kis lépések politikája tulajdonképpen évek óta végetért.
Markó ezzel az ellenzék legtöbbet hangoztatott vádjára reagál: Tőkés László, Szász Jenő, az MPSZ, az EMNT és a Reform Mozgalom rendszerint azt veti az RMDSZ szemére, hogy túlságosan elmerült a bukaresti alkudozási folyamatokban.
Markó a meglépett nagy lépések közé sorolja az alkotmány-módosítást, a kétnyelvű helységnévtáblákat, a magyar iskolákat és tagozatokat – lényegében ugyanazokat az elemeket sorolva fel, amelyek az Ez a mi munkánk című kampányfüzetben is megjelentek. Mindez élőben jobban hangzik: továbbá a beszéd végére két "hatalmas, 400 km-es lépés", az észak-erdélyi autópálya és a majdani EU-csatlakozás tesz pontot.
Az RMDSZ elnöke kissé szájbarágós stílusban végül kétszer is elismétli a kampányszlogent: együtt, magyarul – együtt, szabadon.
Hét kiemelt fontosságúnak tartott
városban indít az RMDSZ polgármester-jelöltet. Bemutatkozásuk kissé az Oscar-díjátadásra hasonlít: a jelöltet általában barátja, közeli ismerőse ajánlja a választóknak. A bemutatkozó jelenetek előtt a politikusok reklámfilmjeit vetítik – a videók csak néhol sete-suták, egyik-másikban az aláfestő zene egyáltalán nem közönségbarát.
Kelemen Atilla képviselőt (Marosvásárhely) Frunda György ügyvéd-szenátor mutatja be, közölve, hogy sajnálja az utódokat, ha majd 50 év múlva egy ilyen kedvesen nagydarab vásárhelyi polgármester szobrához akarnak majd bronzot összegyűjteni. Kelemen üzenetét a visszafogott konzervativizmus jellemzi: többször hangsúlyozza, nem a népszerűség, hanem a munka és a határozott, szigorú vezetés a fontos.
Ilyés Gyulát (Szatmárnémeti) Lőrincz Ágnes, a szatmári színház Harag György társulatának igazgatója mutatta be. Ilyés bemutatkozásából a lelkes lokálpatrióta programja rajzolódott ki: a város alpolgármestere szimpatikus derűvel jelezte, megválasztása esetén csak annyi történne, hogy pár méterrel arrébb költözne az irodája. Ilyés a megkezdett programokat kívánja kiteljesíteni, hogy "szeressenek itt élni az emberek".
Akárcsak Ilyés, Albert Álmos (Sepsiszentgyörgy) is mellőzte az RMDSZ országos politikájából ismert beszédpaneleket, és ő is a közösség szolgálatára esküdött fel. A jelenlegi polgármester közölte: nem a törvény által előírt feladatok az igazán fontosak, hanem a városbéliek elvárásai. "Ha például extrém sportpálya kell, akkor azt építünk!" – jelezte kissé populista ízű nyitottságát a jelölt.
Ráduly Róbert Kálmán képviselőt, Csíkszereda jelöltjét Mátéfy Győző mutatta be, aki azt emelte ki: a politikus olyan fájóan fiatal, hogy "akkor is polgármestere lesz Csíknak, mikor Moszkva is NATO-tag lesz". Ráduly arra emlékeztetett, hogy 2001-ben az európai szellemiségű önkormányzati törvényt az RMDSZ nyomására fogadták el.
A politikus leszögezte: megváltozott a közélet állapota, mára a helyi politizálás vált igazán fontossá – ezzel magyarázta, hogy Kelemen Attila és ő maga is a polgármesteri munkát tartja fontosabbnak.
A legsutább választási jelszó díját – Valami... Udvarhely – holtversenyben Ladányi László (Székelyudvarhely) kaphatná. A jelöltet volt tanára, Ványolós István mutatta be. Ladányi nyugalmas, értékteremtő helyszínné szeretné alakítani Udvarhelyt, és némileg Medgyessy Péter "árokbetemetés" ideológiájához hasonlóan ő is a város megosztottságát szeretné felszámolni. A jelölt egyetlen konkrétummal sem célzott Szász Jenő jelenlegi városvezető munkájára.
A legfantáziátlanabb bemutatkozót Kovács Attila brassói jelölt, egyben megyei RMDSZ-elnök nyújtotta, akinek mondanivalója annyiban összegezhető, hogy "a tudományt a város szolgálatába állítja".
Az est poénja a Bíró Rozáliát bemutató Tempfli József katolikus megyéspüspökhöz fűződik, aki ezzel a Petőfi-sorral indított: "Ilyen asszony való nékem...". A közderültség elcsitulása után Tempfli részletezve számolt be gyermekkori élményéről, Petru Groza akkori miniszterelnök nagykárolyi látogatásáról. Groza akkor kifejtette: a kisemberek kis problémái legalább annyira fontosak, mint a politikusoknak az országos ügyek.
A püspök saját visszaemlékezésén erősen meghatódva fejtette ki, hogy Bíró Rozália is így dolgozik (jelenleg alpolgármesterként). A jelöltasszony beszéde ellenben nem volt ilyen mértékben érzelemdús: biztosított arról, hogy Nagyváradon is megmarad a magyarság, továbbá arról is, hogy olyan várost szeretne, amelyben "mindenki itthon érzi magát".
Takács Csaba beszéde volt az utolsó: az ügyvezető elnök azt nyilatkozta, az RMDSZ eddig sosem merte, de mindig remélte, hogy a szabadságot lehet célként megfogalmazni. A színházi kampánynyitót kínos pillanat zárta: a konferanszié felszólította a jelenlévőket a himnusz eléneklésére.
Két-három percnyi kínos csend után az Presser Gábor-számokat játszó kolozsvári diákzenekar, a Zoom azt hitte, folytathatják fellépésüket, így az Erkel-akkordok helyett Jazz+Az-riffek szólaltak meg a gitárokon. Végül rockzenei erősítés nélkül sikerült a himnuszt intonálni.
Végül a közös léggömb-eregetés – együtt, szabadon jeligére:
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!