Startol az EU-csúcs, de még túl sok a nyitott kérdés
szerk. 2007. június 21. 15:34, utolsó frissítés: 15:22Merkel hónapokon át lobbizott egy olyan szövegért, mely #b#EU-alkotmány is, meg nem is#/b#, s így minden tagállamnak tetszhetne. A brüsszeli meccsen valószínűleg időt kell kérni.
A német uniós elnökség több hónapos erőfeszítései ellenére órákkal az állam- és kormányfők csúcsértekezletének kezdete előtt berlini kormányforrások szerint még mindig túl sok a nyitott kérdés. Ezek alapján rendkívül nehéz megjósolni, hogy a két napra tervezett konferencia sikerrel, vagy kudarccal ér-e véget, ami alapvetően meghatározza majd a féléves német elnökség tevékenységének eredményességét is.
Nevük elhallgatását kérő források utaltak ugyanakkor arra: nem zárható ki, hogy a csúcsértekezletet meghosszabbítják – jelenti Pietsch Lajos, az MTI tudósítja.
Az viszont egyértelműen eldőlt, hogy a dokumentumot – amennyiben elfogadják – semmiképp sem fogják alkotmánynak nevezni, hanem az a jelenlegi, 2000-ben elfogadott nizzai szerződés módosított változata lesz.
Angela Merkel "kedvenc" elnevezése a reformszerződés.
Nem lesz közös himnusz, közös zászló, nem lesz ünnepélyes preambulum, s a szerződés a dolgok jelenlegi állása szerint még csak mellékletként sem fogja tartalmazni az alapvető jogok chartáját – e dokumentum beemelése ellen Nagy-Britannia tiltakozik élesen.
>> Újabb EU-csúcs valami alkotmányféleségért >>
Vitatott még, de valószínű, hogy a szöveg egy passzusa kötelező érvénnyel utal majd a charta betartására. (Tegnap szakszervezetek Brüsszelben pont azért tüntettek, hogy az alapvető jogok dokumentuma legyen a szerződés része.)
Mindez egyértelműen azokból, az egyes tagállamok által hangoztatott aggodalmakból ered, hogy az unió egyfajta "szuperállamként" tűnjön fel. Az alapvető jogok chartájának csatolását elsősorban Nagy-Britannia ellenzi, arra hivatkozva, hogy ez sérti a brit joggyakorlatot. London ellenzi azt is, hogy az EU-t a szerződés önálló jogi személynek tüntesse fel, ami egyebek között azt jelentené, hogy az unió
kötelező jellegű nemzetközi szerződéseket köthet.
Az új szerződés erősen vitatott "újításai" közé tartozik a nizzai döntéshozatali rendszer módosítása, illetve a kettős többség elvének alkalmazása. A határozatok többségének elfogadásához minősített többség szükséges, azaz a tagországok 55 százalékának jóváhagyása, még pedig oly módon, hogy ezen országok lakossága kitegye a tagállamok összlakosságának 65 százalékát.
Mindez jobban figyelembe veszi a lakosságszámot, s a nagyobb országokat valóban nagyobb szavazati arányhoz juttatja. Ezt utasítja el Lengyelország, amely a nizzai szerződés alapján kedvezőbb helyzetben volt, s ehelyett a lakosságszám négyzetgyökén alapuló szavazatszámítási rendszert szorgalmaz.
Jaroslaw Kaczynski lengyel kormányfő közvetlenül a brüsszeli csúcs előtt bekeményített: megismételte a korábban elhangzott lengyel vétófenyegetést. Kaczynski a Rzeczpospolita című lap csütörtöki számában megjelent interjújában azt mondta: ha nem sikerül olyan megállapodásra jutni az egyes EU-országok szavazatának súlyarányait illetően, amely megfelel a lengyel érdekeknek, akkor "le kell vonnunk a megfelelő végkövetkeztetéseket. (...)
Vagy elérjük (a célt), vagy jön a vétó".
Lengyelország szerda este elutasította a csehek kompromisszumos ajánlatát is, és közölte, kitart követelései mellett, s elő fogja terjeszteni saját javaslatát a tanácskozáson.
A legtöbb területen egyébként minősített többségre, míg a legfontosabb kérdésekben – beleértve a kül- és a biztonságpolitikát, valamint az adóügyeket – továbbra is egyhangú döntésre, azaz konszenzusra lenne szükség. Mindezzel a német elnökség elképzelése szerint egyrészt felgyorsulna a döntéshozatal, másrészt kisebb lenne annak lehetősége, hogy a tagállamok megtorpedózhassanak egyes határozatokat.
Az új szerződés tartalmazza egy európai külügyminiszteri tisztség bevezetését, azt azonban London kívánságára mégsem nevezik majd külügyminiszternek, mint ahogy vitatott még az is, hogy milyen jogkörökkel ruháznák fel. A másik oldalon viszont Spanyolország vétóval fenyeget arra az esetre, ha a britek továbbra is ragaszkodnak a tervezett uniós külügyminiszter hatáskörének korlátozásához.
Szó van egy uniós elnöki tisztségről is, amelyet az idézett források szerint Nagy-Britannia szorgalmaz,
mégpedig állítólag Tony Blair számára.
A szerződés szerint a nemzeti parlamentek – elsősorban lengyel, cseh és holland kérésre – az uniós törvényhozásban nagyabb szerephez jutnának, vétójogról azonban, amint azt a szóban forgó államok sürgették, nem lehet szó.
Az uniós elnök Angela Merkel kancellár számára a legnagyobb kihívás az, hogy miként találja meg a kompromisszumot a szerződést már ratifikáló tizennyolc tagállam és a többiek között, még pedig úgy, hogy lehetőség szerint senki ne tűnjön vesztesnek.
S ügyelnie kell arra is, hogy a szerződést népszavazáson elutasító Franciaország és Hollandia vezetői saját lakosságuknak azt mondhassák, hogy teljesen új szerződésről van szó. Mindazonáltal Nicolas Sarkozy új francia elnök Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök mellett a kancellár legszorosabb támogatójának számít.
Német kormányforrások szerint
amennyiben a brüsszeli csúcson megállapodás jön létre, a tagországok októberig, de legkésőbb decemberig egy kormányközi konferencián kidolgozhatják a szerződéssel kapcsolatos tartalmi részleteket, amelyeket azután ismét az állam- és kormányfőknek kell szentesíteniük. Az új szerződést a tagországoknak újból ratifikálniuk kell.
Siker esetén tartható lenne a márciusi, berlini jubileumi csúcson előirányzott menetrend, s az uniót a 2009-ben esedékes európai parlamenti választásokig sikerülhet megújított, közös alapokra helyezni.
Az idézett források ugyanakkor arra figyelmeztettek: kudarc esetén következhet a legrosszabb forgatókönyv, az úgynevezett kétsebességes Európa. Azaz egyes tagállamok – egymással, egyes területeken szorosabban együttműködve – gyorsabban haladhatnak előre.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!