Nagy Zsolt: "nem zsarolok senkit"
szerk. 2007. február 03. 12:21, utolsó frissítés: 12:16Az IT-miniszter a europarlamenti választásokról, a Şereş-Nagy botrányról és az RMDSZ-reform körüli hallgatásról. #b#[interjú témakommentekkel]#/b#
Mivel indulsz az europarlamenti választáson, miről fog szólni a kampányod?
– Hát azt nem mondjuk el előre, mert akkor az ellenfeleink lenyúlják az ötletet. Legfontosabb üzenetem a választók fele az lesz, hogy van Brüsszelben egy emberük. És nem valami megfoghatatlan, megközelíthetetlen személy, hanem olyasvalaki, aki el is megy hozzájuk.
Általában az a kép alakult ki a politikusokról, hogy nagyon messze, Bukarestben vannak. Brüsszel aztán még távolabb van. Azt szeretném tudatosítani az emberekben, hogy Brüsszel nagyon közel van olyan szempontból, hogy minden döntés, ami ott születik, előbb vagy utóbb jelentős mértékben érinti az ő hétköznapjaikat.
Ami hiányzik a jelen pillanatban: nincs híd. Az emberek azt érzik, hogy Brüsszel nagyon távol esik. Igen ám, csak egy hónap múlva be fog jönni az Európai Parlamentbe a média- és informatikai ügyekért felelős biztosasszony, hogy fogadjuk el a roamingdíjak újraszabályozását. Attól a perctől kezdve ez minden mobilost nagyon fog érinteni, mert kinek-kinek a zsebére megy a játék.
Ugyanez van az autóbeiratási illetékkel vagy a biometrikus útlevéllel.
Többen mondják a blogomban, hogy menekülök Brüsszelbe. Ez nem igaz, ha menekülnék, ha ki akarnék vonulni a politikából, nagyon könnyen megtehetném. Kétségkívül nem lennék sokáig munkanélküli. Úgy gondolom, a jelöltséggel épp egy új ágát tudom megnyitni az RMDSZ-politikának. Kulcsfontosságú kérdés, hogy az, aki most odakerül az EP-be, képet tud-e alkotni arról, mi az, ami ott történik, és azt közvetíteni tudja-e a megyék, kisrégiók fele.
Az az elképzelésem, hogy állandó kapcsolatban lehet majd velem lenni blogon vagy valami más webes felületen, illetve Erdély-szerte több irodán keresztül. EP-képviselőként ugyanolyan rendszeresen szeretnék jelen lenni az RMDSZ-szervezet és a közösség életében, mint miniszterként.
Lehettem volna nagyon kényelmes miniszter, aki heti öt nap dolgozik és annyi. Nem kellett volna nekem erdélyi utazásokon, RMDSZ-rendezvényeken részt vennem.
Nem te döntöttél, de most hogyan látod: nem lett volna fair, ha Sógor Csaba szenátor befutó helyre kerül a jelöltlistán?
– Hadd kérdezzem meg, nem lett volna fair, hogy legalább egy jól felkészült, rátermett hölgy szerepeljen az első három hely valamelyikén? Nem lett volna ugyanilyen fair, hogy egy olyan embert jelöljenek a lista második helyére, aki a liberális frakcióban akar ülni?
Azt gondoljátok, a negyedik helyezés valós értékelés-e, vagy esetleg már volt egy politikai szempont benne? Summa summárum, Sógor Csaba egy fiatal, tehetséges ember. Odaállt valakik elé, akik úgy gondolták, hogy erre a helye teszik, merthogy pályázata, eddigi munkája körülbelül erre a helyre sorolta. Vagy nem, de most itt van.
Ha Sógor befutó helyen lenne, akkor nem valószínű, hogy Tőkés indulna...
– Hát igen.
Két elképzelés van, ami Tőkés Lászlót illeti. Az egyik az, hogy ha indul, az sok vizet nem zavar, sőt, középtávon, demokratikus keretek között tisztázza az erőviszonyokat. Van egy másik elképzelés, ami arról szól, hogy ez a helyzet veszélyesebb, mint ahogy gondoljuk, mert a püspöknek jelentős politikai támogatottsága, elismertsége van.
Szerinted mi az RMDSZ, illetve romániai magyarok szempontjából a legrosszabb forgatókönyv?
– A legrosszabb verzió az, hogy az RMDSZ listája mellett indul egy független jelölt, aki történetesen nagyon népszerű. Lesz egy magyar jelölt a liberális párt listáján, esetleg lesz egy magyar politikus a demokrata párt listáján, és ki tudja, Gigi Becaliék is indítanak magyart, miért is ne. Eljátsszuk ezt a látszatversenyt, miközben mindenki tudja, hogy a szavazatok száma véges.
Teljes egészében igaz az az elmélet, amit mondtok, de csak Szász Jenőék és a Magyar Polgári Szövetség esetében. Nem igaz viszont Tőkés László esetén, akire bizonyára az RMDSZ szavazói közül is sokan felnéznek. Én is tisztelem azért, amit '89 előtt, illetve a forradalom idején tett. Ez okozhat egy olyan rövidzárlatot az emberek fejében, ami akár a választásokról való távolmaradáshoz vezethet, vagy ahhoz, hogy egyszerűen elhalásszuk egymás elől a szavazatokat.
Félreértés ne essék,
én nem zsarolok senkit, amikor azt mondom, hogy az erdélyi magyarság brüsszeli képviselet nélkül maradhat. De úgy tisztességes, hogy elmondjuk a lehetséges forgatókönyveket.
Ha a számokkal játszunk, akkor az úgy néz ki, hogy ha valaki összegyűjtött százezer aláírást, akkor az a százezer ember rá fog szavazni, de lehet, mindenki hoz magával még egy embert. Ha ennyi szavazatot elszívnak az RMDSZ listájától, akkor veszélybe kerül a bejutás.
Az erről szóló blogbejegyzésemhez került egy választási esélylatolgató számítás. Ebben az a hiba, hogy abból a feltételezésből indul ki, hogy miközben az országos részvétel 45% körül alakul, a magyarokat sikerül 60%-os arányban elvinni szavazni. Ilyen mozgósítás az 1996-os választások óta nem történt meg, azóta nem sikerült a magyarokat “leszakítani” a többségről.
Arra látsz esélyt, hogy esetleg Tőkés bejut, az RMDSZ pedig nem?
– Elméletileg egy ilyen forgatókönyv is lehetséges.
Ennek hosszú távon milyen politikai következményei lennének?
– Hogyha az egyház segítséget nyújt az indulásához, például aláírásgyűjtéssel, akkor ez hosszú távon azt eredményezné, hogy a politikai érdekvédelem szembehelyezkedik az egyházzal. Ez nem kívánatos, de ha mégis bekövetkeznék, az RMDSZ-nek radikálisan újra kell gondolnia a dolgokat, és le kell vonni a következtetéseket.
Az Európai Néppárt (EPP) képviselőjeként kit, illetve mit képviselsz majd, lévén, hogy a romániai magyarság szigorúan vett érdekképviselete valószínűleg csak egy szelete lesz majd a munkádnak?
– Szervezeti kötelezettség, hogy a Néppárt soraiba üljek. Szó volt arról, hogy Eckstein-Kovács Péter indulna, amennyiben a liberális párt (ALDE) soraiba ülhetne. Mivel az RMDSZ tagja a Néppártnak, egyik kötelezettsége, hogy legalább egy képviselője az EPP frakciójába üljön. Ellenkező esetben akár azt kockáztatjuk, hogy kizárnak az EPP-ből, ami – azon túl, hogy kikerülne a legerősebb frakcióból – nagyon furcsa helyzet elé állítaná az RMDSZ-t: meg kellene változtatnia ideológiáját.
Hogy kit fogok képviselni? Elsőrendűen képviselni kell az erdélyi magyarokat, mert ők fognak túlnyomó többségben rámszavazni. Ez azonban nem ellentétes Románia érdekeivel – ha ez így lenne, akkor azt jelentené, hogy az RMDSZ valamiféle tudathasadásos állapotban van immár 17 éve.
Az EPP-ben megszülető döntéseket, állásfoglalásokat, véleményeket – legyen szó európai alkotmányról, a kereszténység megjelenítéséről az EU alkotmányában, a bevándorláspolitikáról, a nemi vagy más jellegű kisebbségekhez való viszonyulásról – megbeszéljük azelőtt. Minden ilyen döntésnél az elsőrendű szempont, hogy az ember fel tudja-e vállalni, elviekben egyetért-e vele. Utána mérlegeli, hogy egyezik-e azzal a szervezeti programmal, melynek a jegyében ő odajutott, és ennek függvényében szavaz.
Pedig rengeteg meghasonulási lehetőség van itt egy harmincéves, kozmopolita ember számára: például megszavazni azt, hogy a kereszténység kerüljön bele az európai alkotmányba.
– Már az EPP is úgy gondolja, hogy emögül el lehet állni. A Néppárt ma már nem az, ami egykor volt.
Nincsen hiányérzeted a félbehagyott miniszteri mandátum miatt?
– Van hiányérzetem, de nem csak azért, mert elmegyek onnan. Hiányérzete lehet nagyon sok miniszter-kollégának, aki komolyan gondolja azt, amit elvállalt. Nem tudtunk olyan hatékonysággal dolgozni, ahogy akár egyénenként, akár csapatként megtehettük volna.
És azért nem, mert a mandátumom második hónapjától kezdődően hol előrehozott választásokról, hol valamiféle szörnyű konfliktusról beszélgettünk. Ilyen körülmények között kormányozni nem lehet.
A politikai konfliktusokat mindig a sofőrömön mérem le: amikor reggel beülök az autóba, kérdi, hogy jaj, vajon mi lesz, ha most megszüntetnek minket? Engem a miniszteri tisztség nem határoz meg, tehát mindegy, hogy miniszter vagyok-e vagy sem.
Azonban az egyszerű köztisztviselő, aki számára ez az egyedüli karrierlehetőség, úgy gondolkozik, jobb, ha takaréklángon tartom magam. Nem biztos, hogy jó végrehajtani azt, amit ez a fickó mond, mert aztán jön valaki más, akinek az lesz a baja, hogy én ezt végrehajtottam.Ezért van hiányérzetem a mandátumommal kapcsolatban. Afelől kétségem nincs, hogy tovább lehet vinni azt, amit elindítottam.
Ki lenne az ideális utódod?
– Nem fogok egy embert megnevezni. Az RMDSZ-en belül legalább három embert tartanék alkalmasnak erre a tisztségre.
Nevük?
– (Nevet) Nem mondom meg, mert levadásszák őket.
Az ember azt hinné, hogy az informatikai minisztérium precízen behatárolt szakpolitikával foglalkozik, ahol jóval kevésbé kérdés, hogy éppen milyen belpolitikai botrány zajlik...
– A köztisztviselők szintjén ugyanazok a félelmek és zavaró tényezők hatnak. Amúgy ha már erről beszélünk, el kell mondjam, hogy minisztériumok közt van olyan, ahol a köztisztviselők szívesen dolgoznak, és ahol lehetőség van a jobb embereket összegyűjteni a piacról. Ilyen a munkaügyi vagy az oktatási tárca, ahol a minisztériumban adható fizetés nem tér el az adott piac átlagától.
A gazdasági vagy pénzügyminisztériumban viszont ijesztő a fluktuáció. Mandátumom elején készítettem egy kimutatást, és kiderült, hogy az átlagos idő, amit egy-egy ember a minisztériumomban eltölt, mindössze 14 hónap. Egyenként minden távozót meg lehet érteni, egy kezdő köztisztviselő valami 480 lejes javadalmazásban részesül, mindezt Bukarestben és egy csúcsfontosságú területen.
Apropó, technika. Mennyit költ a kormány Windows-licenszekre? Van-e elképzelés kormányzati szinten a nyílt forráskódra való áttérésről?
– 50 millió dollárt költött szoftverlicenszekre a román kormány. Ezt az összeget a 2003-as keretszerződésben rögzítette az előző kormány, és ki is fizették – az akkori központi közigazgatási szférában levő gépeket ezzel “tisztába tették”.
Miért, kalózszoftvereket használtak addig?
– Igen. Egyébként ezzel a konstrukcióval egy licensz a piaci árnál két és félszer kevesebbe került. Ami a nyílt forráskódot illeti, jelen van a közigazgatásban most is. Minden, ami mailszerver vagy hasonló, nyílt forráskódon fut.
Egyébként tévedés azt hinni, hogy a nyílt forráskódú szoftverek ingyen vannak. Nem kell egyszeri licenszdíjat fizetni, ez igaz. De a programot installálni, karbantartani kell, arról nem is beszélve, hogy a felhasználókat meg kell tanítani bánni vele.
A közigazgatás szempontjából az egyedüli kötelező kritérium az interoperatibilitás, tehát az átjárhatóság a különféle típusú megoldások között. Ez az, amiről Bill Gates beszélt ittjártakor, hogy ezért dolgoznak együtt Unix- és Linux-fejlesztőkkel.
Szoktál számítógépen játszani?
– Nem.
A múltban sem fordult elő?
– Nagyon ritkán és nagyon keveset játszottam számítógépen. Nem mintha ellenzője lennék a játékoknak, egyszerűen amikor gyermekkoromban lett volna időm rá, akkor nem volt. Most már lehetne játszani, de nincs időm rá.
Mesélj a Bill Gates-találkozóról.
– Nem most, hanem 2005-ben találkoztam vele először Prágában, egy reggeli során, az ottani amerikai nagykövet rezidenciáján. Leülök, nézegetem a kihelyezett névtáblákat – jobboldalamon Mr. Pambuccian (Varujan Pambaccian, a képviselőház informatikai bizottságának az elnöke – szerk. megj. ) bal oldalamon Mr. Gates.
Már akkor is meglepett, hogy mennyire közvetlen – én nagyon sok olyan embert látok, aki akár vagyon, akár vélt vagy valós politikai hatalom által megszédülve olyanná válik, hogy nem tudsz szóba állni vele. A világ leggazdagabb embere viszont szerényen bemutatkozik, hogy ő Bill Gates, de mindenki szólítsa csak Billnek.
Váltsunk témát. Hogy áll a dossziéd? Codruţ Şereş volt gazdasági miniszterrel együtt novemberben az a vád ért, hogy bizonyos privatizációs ügyek, tanácsadói cégek kiválasztása nem volt rendben.
– Az államelnöki hivatalnál van az ügy.
Miért húzódik el ennyire a folyamat?
– Nem tudom. Gondolom, nagyon világos mindenki számára, hogy ha abban az iratcsomóban bármiféle terhelő dolog lenne rám nézve, akkor már rég zöld utat adtak volna a bűnvádi eljárásnak. Az ugye csak nem lehetséges, hogy két hónapon keresztül árultam tovább a hazát...
Miért épp Băsescu hívja perzsára a minisztereket? Merthogy az államfő hívja össze azt a bizottságot, melynek véleményt kell mondani a főügyészség vádjáról.
– Egyesek szerint ez az elv alkotmányellenes, mert az alaptörvény azt mondja, hogy minden állampolgárnak egyenlően kell felelnie tetteiért a törvény előtt, tehát a miniszter sem lehet kivétel. Jóindulatú megközelítésben a szándék az volt egy ilyen törvénnyel, hogy megakadályozzák a miniszterek elleni visszaéléseket. Ha nem lenne egy ilyen jogszabály, akkor hetente fel lehetne jelenteni egy minisztert az ügyészségen, aki aztán járhatna tisztázni magát egész nap.
Elméletileg egy ilyen államelnöki bizottságnak a feladata az, hogy megvizsgálja, az ügyészség kérése alapján az illető nyomozati anyagban van vagy nincs indíték arra, hogy elkezdjenek egy bűnvádi eljárást. Természetszerűen ennek a folyamatnak nagyon rövidnek kell lennie, épp azért, hogy az ügyészség tudja végezni a dolgát.
A különös ebben az, hogy úgy tűnik, ebben az országban nem az ártatlanság, hanem a bűnösség vélelme működik. Fura az, hogy Codruţ Sereş esetében olyan lehallgatott telefonbeszélgetés szivárgott ki, amit a kihallgatáson sem mutattak meg neki az illetékesek.
Az egész ügy a SRI állítólagos titkos anyagán alapszik – arra hivatkoznak, hogy kiszolgáltattam egy titkosszolgálati dokumentumot, amit tőlük kértem el. Hát épp ők kellene a legjobban tudják, hogy nem kértem és nem kaptam tőlük ilyen jellegű információt.
Az ügyészség először november 30-án kért ki hivatalosan dokumentumokat a minisztériumtól, amikor a megvádolt tanácsadók már mind le voltak tartóztatva. Arról nem is beszélve, hogy december 22-én egy televíziós műsorban kiderült, hogy a Realitatea hírtévének az eljárás elkezdése előtt két héttel már volt információja erről az egész ügyről.
Mennyi időt kell szánnod erre az ügyre?
– Nagyon megviseli az embert ez az állapot, de nem mondhatnám, hogy az időmet lefoglalja – összesen háromszor voltam az államelnöki bizottságnál, illetve elbeszélgettem az ügyvédeimmel. Nincsen hozzáférésem a 2400 oldalas dossziémhoz, én csak azokat a kivonatokat kaptam meg, amivel az ügyészség megkereste az államelnöki bizottságot. Így vakon tapogatózunk. De végső soron nem ezzel a pár órával van gond, hanem azzal, hogy a hitelemet, tisztességemet vonják kétségbe.
A te verziód szerint miért éppen téged szemeltek ki?
– Hát ezt attól kell megkérdezni, aki a forgatókönyvet megírta. Kellett még valaki a Şereş elleni hadjárathoz, hogy hitelesebb legyen.
Tehát a minisztériumi tanácsadód, Radu Donciu ellen sem áll meg a lábán a vád? Ő most szabadlábon védekezhet...
– A tanácsosom a minisztériumban korrektül végezte a munkáját. Titkosított dokumentumokkal nem dolgozunk, bizalmas üzleti információ is alig volt ebben a dologban, vagyis akörül, hogy melyik cég legyen a Romtelecom tőzsdei bevezetéséhez a befektetési tanácsadó iroda. Tehát államtitok-sértésről szó sincs. Nem véletlenül találták ki ezt a fiktív SRI-jelentést, ami viszont tényleg titkosított dokumentum lenne.
És most egy speciális romániai magyar téma: nyáron nagy volt a lendületed, ami az RMDSZ-reformot illeti. Ősszel ez még tartott, most viszont pöröllyel sem lehet senkiből semmit kiszedni a témával kapcsolatban. Rákoppintottak az orrotokra vagy sikerült kiegyezni az idősebb politikusnemzedékkel, mi történt?
– A folyamatnak nincs vége. Most van az az időszak, ami talán a legmeghatározóbb az egészben, amikor eldől, milyen formában kerülnek a márciusi kongresszus elé a reform-elképzelésekről szóló anyagok.
Elégedett vagy az alapszabályzat-módosítással?
– Nem, többet szerettünk volna. De nem mondhatok még véleményt, mert nem zárult le ez a folyamat. Igazából a kongresszuson dől el, mit sikerül átvinni.
Egyáltalán mi a tétje a kongresszusnak?
– Hogy sikerül-e ezt a szervezetet olyanná tenni, hogy az RMDSZ megfeleljen a sorozatban következő eseményeknek – egymás után négy választásnak és az EU-integrációs folyamatnak. Ehhez kell igazítani a számonkérés és belső döntéshozatal folyamatát, a káderképzési- és rekrutációs mechanizmust.
Kérdezett: Kelemen Attila, Sipos Géza, Sipos Zoltán
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!