szerk.2006. szeptember 28. 22:11, utolsó frissítés: 21:03
Jelentéseinek első iratcsomója 1958-ból, második 1965-ből került elő. Elővettünk a gyűjteményes kötetet, és hozzátettünk néhány szöveget halálának 10. évfordulójára megjelent kötetből.
____________
1 9 5 8
Változatlanul reménykedtünk ilyen fiatal költők felbukkanásában. Hittük, hogy a hosszú esztendők futópályáján újra meg újra feltűnnek a váltó-bot fel- és elragadására szomjú fiatalok. Ugyanakkor rejtett szorongás is hatalmában tartotta szívünket: vajon mi lesz, ha a vörös salak egy-egy ködbevesző fordulójánál többé nem várakozik ránk vagy a közvetlenül következőkre az új csoport, és nem viszi tovább a botot avagy a fáklyát a nemzedékek és nemzedékek óta lángoló megszentelt tűzzel? (...)
Szilágyi Domokos költészetének újdonsága is az, hogy alaphangját, légkörét, sokszor ki nem mondott, de mindig világos célzatosságát mai életünk és világunk határozza meg. A munkásosztály, a párt harcai, sikerei, az imperializmus ellen a békéért folyó világméretű küzdelem tényei, a szocializmus és kommunizmus építésének eseményei, a világűr meghódításáért folytatott kitartó emberi tevékenység egyes állomásai nála bizonyos tekintetben meghaladják a puszta tárgyválasztás körét.
Szemlér Ferenc előszava Sz. D. debüt-kötetéhez, az Álom a repülőtérenhez (1962)
A teljesítményközpontú értékrendszerének az a felülete, amelyet versenyszellemnek nevezük, sosem hatott rá. Hors-concours futotta be a maga külön pályaköreit. Függetlenebb szellem volt, semhogy hiú lehetett volna. Nonkonformizmusában furcsán keveredett a gőg azzal a félénkséggel, amely olyan pótcselekvésekkel kompenzálja túl magát, amilyen például az illemszabályok tudatos és következetes megsértése.
"Én elhiszem, hogy zseniális, és már nem is várom, hogy előre köszönjön, de legalább fogadja a köszönésemet" – panaszkodott fanyar humorral Gáll Ernő, aki 1959-től rendszeresen közölte a Korunkban Szilágyi Domokost, magánemberként pedig tőle telhetően azon igyekezett, hogy rugalmasabb házigazda legyen, mint amilyen alkalmazkodó vendég volt az ifjú költő.
De Szisz még a leghétköznapibb konvenciók erejéig sem volt hajlandó – legalábbis eleinte – erőt venni irtózásán attól a látszattól, hogy kedvbe jár "valakinek", akitől függ "valami". Teszthelyzetek voltak ezek. A játékszabályokat – tudta vagy sem, akarta vagy sem – Szilágyi Domokos "dolgozta ki" azzal, hogy az etikettet alárendelte a saját etikájának. Kiszolgáltatottságából védőpajzsot kovácsolt, s ez a pajzs nem egyszer látszott éles, támadó fegyvernek.
Szilágyi Júlia: Különbség (megjelent a Sz. D. halálának tíz éves évfordulójára készült, A költő életei c. emlékkötetben, 1986-ban)