Tények és érvek: legyen vagy sem önálló Bolyai Egyetem
közreadja: Hantz Péter 2006. január 11. 10:45, utolsó frissítés: 2006. január 10. 18:02Célbalövést tart a Bolyai Kezdeményező Bizottság az egyetemi autonómia elleni érvekre
Habár a román oktatási törvény lehetővé teszi magyar karok indítását már meglevő egyetemeken, nem ad lehetőséget állami magyar egyetem indítására. A BBTE a három magyar kar létrehozásának akadályozásával sérti az oktatási törvény 123. paragrafusát, valamint az egyetem Chartáját is sérti. (Ilyen értelemben fontos lenne olyan egyetemi akkreditációs törvény meghozatala is, amely nem gördít akadályokat a magyar felsőoktatás önállósulásának útjába.)
Mivel a román nacionalizmus szószólói – akik között szép számmal találunk magyar egyetemi oktatókat is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni, szükségesnek tartottuk az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni.
1 Sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok.
A finnországi svédek (lélekszámuk 300 ezer), a norvégiai lappok (lélekszámuk 80 ezer), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk 6 millió), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk 500 ezer), a moldvai gagauzok (lélekszámuk 150 ezer), és a macedóniai albánok (lélekszámuk 700 ezer) rendelkeznek egy vagy több önálló anyanyelvi egyetemmel. A szlovákiai Nyitra illetve a svájci Fribourg felsőoktatási intézményeiben pedig magyar és szlovák, illetve német és francia nyelvű karoknak tekinthető struktúrák működnek.
Mi több, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen is működik két magyar tannyelvű teológiai kar. Hangsúlyozzuk, hogy a BBTE leendő magyar természettudományi, humántudományi, valamint társadalom és gazdaságtudományi karait a Bolyai Egyetem megvalósítása felé tett első lépésnek tekintjük, és nem etnikai, hanem nyelvi alapon fogjuk létrehozni őket.
2 A magyar fiatalok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat a román felsőoktatásban.
A romániai magyar lakosság részaránya a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 6,6%. A 650 ezer 335 romániai egyetemi hallgató közül, a román Oktatási és Kutatási Minisztérium 2005-ös adatai szerint mindössze 29 ezer 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4%-nak felel meg. Romániában megközelítőleg 400 ezer lakosra jut egy állami egyetem. Tekintettel arra, hogy közel másfél millióra tehető a magyar nemzetiségű román állampolgárok száma, több mint három állami magyar egyetem működtetése is indokolt volna.
3 Széleskörű, anyanyelven tanulható szakválaszték áll az egyetemre felvételiző magyar fiatalok rendelkezésére.
Ez nem igaz. Egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés. Nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és a legtöbb művészeti szakon sem. Habár formailag létezik magyar nyelvű jogászképzés a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a tárgyak döntő részének oktatása románul folyik, mert egyetlen-egy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon.
Ezeknek a hiányosságoknak tudható be, hogy a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze 10 ezer diák tanulhat anyanyelvén, ami az összes romániai egyetemi hallgató 1,6%-a.
4 A magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya.
Sajnos nincs így. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60%, míg a magyar népességben csupán 4,48 %, azaz mintegy 30 000-rel kevesebb az elvárhatónál.
Tudásalapú társadalomban már rövid távon kimutathatóak és fokozatosan erősödnek a képzettség-hátrány negatív hatásai. Középiskolai végzetség tekintetében a magyar népesség első helyen áll a romániai nemzetiségek rangsorában (a magyar lakosság 64,64%-a, a román nemzetiségűek 58,10%-a középiskolai végzettségű), egyetemi végzettség tekintetében azonban messze elmarad az országos átlagtól.
5 A magyar diákok nem támogatják a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását.
Az állítás egy 1996-ban megszervezett, sokak által vitatott felmérés hamis értelmezéséből származik. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar diákság 80%-a támogatja a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulását. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség – az egyik legnagyobb és legerősebb erdélyi magyar diákszervezet – alapszabályában rögzítette a Bolyai Egyetem újraindítására vonatkozó igényt, és a Bolyai Egyetem diákszervezetének vallja magát. (…)
6 A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne.
Ezt a hamis érvet furcsamód pont azok a román oktatók hangoztatják, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. Aggodalmaskodva, paternalista hangnemben sorolják azokat a hátrányokat, melyeket a magyar közösségnek el kellene szenvednie az önálló felsőoktatási struktúrák létrejötte esetén.
Minden közösségnek meg kell adni az önépítés esélyét és feltételeit, és a többségnek nincs joga a kisebbség nevében beszélni. Önálló karok, önálló egyetem esetén azok felelőssége lesz minden meghatározó döntés, akik a helyzet legjobb ismerői. A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat ("vonal") a legtöbb karon a román vezetésnek teljesen alárendelt. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollegák érdeklődési köre szerint összeállított tantervek szerint tanítani.
A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait, és volt rá példa, hogy megpróbálta elgáncsolni magyar szak indítását, illetve tanszék létrehozását. Meg kell említenünk a BBTE jogi karának szomorú példáját, ahol a román kari vezetés sikeresen akadályozta a magyar oktatás megszervezését, melynek következtében jelenleg mindössze egyetlen-egy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon.
A magyar tagozat órái gyakran több tanszéken vannak szétszórva, nem lehet egy álláshoz kötni őket, így betöltésükre pályázatot sem lehet hirdetni. Habár a magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60%-40%.
Mivel nincs döntéshozói szerepkörük, a magyar oktatók gyűlései informálisak, semmilyen szerv nem fogja össze, és nem tudja hatékonyan ellenőrizni az ötvennél több magyar szak működését. A döntési autonómia hiányából fakadó gondokat tetézi a magyar tagozat pénzügyi kiszolgáltatottsága. A költségvetésből, tandíjakból és más forrásokból származó bevételeket a karok dékánjai menedzselik, BBTE tanszékeinek minimális az anyagi önállósága. A tényleges önrendelkezést csak a magyar karok, és az ezekből kinövő Bolyai Egyetem garantálhatják.
7 Sok tárgyból nincs megfelelő számú magyar oktató.
Részben igaz, de semmiképpen nem lehet a magyar felsőoktatás fejlesztésének akadálya – sőt ellenkezőleg. Eddig is számos esetben sikerült a hiányt erdélyi szakemberekkel, illetve magyarországi vendégtanárokkal pótolni. Semmi sem bizonyítja jobban az önálló magyar struktúrák létrejöttének szükségességét mint az, hogy a legtöbb esetben ezek hiánya vezetett a magyar oktatói gárda teljes leépüléséhez.
8 A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar végzősök román nyelvtudás-szintjének csökkenéséhez, közvetve pedig a Magyarországra történő kivándorlás fokozódásához vezetne.
Ez nem igaz. A román nyelvet nem az egyetemen, hanem az általános iskolában tanulják meg a diákok. A román szaknyelvet el lehet sajátítani terminológiai előadások beindításával (ilyenek ma nem léteznek a BBTE-n). Ugyanakkor nincs arra bizonyíték, hogy a feltételezett hiányos román nyelvtudás a Magyarországra való kivándorlás mozgatórugója lenne.
A tanári pályára készülő hallgatóktól elsősorban a magyar nyelv helyes ismeretét kellene megkövetelni, mert ők amúgy is magyar iskolákban tanítanának. A versenyszférában elhelyezkedő diákok számára pedig a magas szintű angol nyelvtudás megszerzését is lehetővé kellene tenni, amit a BBTE elhibázott idegennyelv-oktatás stratégiája a legtöbb hallgató számára nem tesz lehetővé. Az egyesült Európa Romániájában az angol nyelv ismerete is rendkívül fontos lesz.
Jelenleg sokkal inkább annak veszélye áll fenn, hogy a román környezetben tanuló fiatalok asszimilálódnak, nyelvet váltanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok, románul tanuló magyar diák egyáltalán nem ismeri a magyar szaknyelvet, mi több, egy idő után az anyanyelvét sem használja helyesen. Román egyetemet végzett magyar szakemberek sokszor képtelenek egy magyar nyelvű tanulmány elkészítésére. (...)
9 A piac nyomását kell érvényesülni hagyni: amire tényleges igény van, az létrejön. Sokan azért tanulnak románul, mert ez számukra előnyösebb.
A román politikai és akadémiai vezetés számos eszközzel akadályozza, hogy a magyar diákság igényeinek megfelelő anyanyelvi felsőoktatás alakulhasson ki. Erre a legjobb példa, hogy az EMTE sok szakán túljelentkezés van. Ezekre a – többnyire mérnöki – szakokra tehát nagy piaci igény van, mégsem jöttek létre az állami felsőoktatás kereteiben. Van igény magyar mezőgazdász, erdőmérnök és állatorvos képzésre is, ezek megszervezése mégis a heves nacionalista ellenállásba ütközik.
Mind a Gheorghe Dima Zeneakadémia, mind a Kolozsvári Mezőgazdasági Egyetem, mind pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem elutasította, hogy magyar diákok számára részben magyar nyelvű oktatást szervezzenek.
10 A Sapientia-EMTE-n gyenge a képzés színvonala, nagy a tanárhiány, rengeteg problémával küzdenek: tehát az erdélyi magyarság képtelen színvonalas felsőoktatási intézmények fenntartására.
Az egyetemalapítás sohasem problémamentes, de az EMTE legtöbb szakja sikeresen túljutott a kezdeti nehézségeken. Önálló intézmények nélkül soha nem fog kiépülni egy magyar oktatói gárda. Olyan jellegű problémák, mint amilyenek az EMTE-n jelentkeznek, a BBTE román tagozatán indított új szakok esetében is előfordulnak, csak senki nem beszél róluk.
11 Nincs szükség a Bolyai Egyetem újraindítására – a magyar felsőoktatás gondjai az EMTE és a PKE román állam társfinanszírozásával megoldódnak.
Elterelő állítás. A román politikai vezetés példátlan módon, szándékosan szabotálja a romániai magyar adófizetők pénzének a magyar nyelvű felsőoktatásra való arányos visszafordítását.
A magyarországi adófizetők pénzén felépített és működtetett magyar tannyelvű magánegyetemek (EMTE, PKE) a felsőoktatási gondokat próbálták megoldani, de ezáltal nem szűnt meg az állami szintű diszkrimináció. Nemzetközi viszonylatban is példátlan, hogy egy ország adózó polgárai egy más ország anyagi támogatása révén jutnak alapintézményi lehetőségekhez. A romániai magyaroknak alkotmányos joguk, hogy anyanyelvükön állami felsőoktatásban vehessenek részt.
Az EMTE és a PKE magánegyetemekként nem tudják átvállalni a romániai magyar felsőoktatás teljes terhét. Egyetlen egyetem keretében nem lehet tanárképzéstől mérnökképzésig, művészképzéstől orvosképzésig minden képzési feladatot egyesíteni. Ugyanakkor a romániai magyar egyetemi tanári kar tekintélyes része a BBTE-n dolgozik. Az EMTE és a PKE akkor sem válna állami egyetemmé, ha a román kormánytól valamilyen mértékű anyagi támogatásban részesülne. Alkalmi támogatásokra különben sem lehet hosszú távon építeni.
12 A román állam nagylelkűségéről tanúskodik, hogy a magyarul tanuló egyetemi hallgatók fejkvótáját a román diákokéhoz képest a kétszeresére növelték.
A magyar felsőoktatás fajlagos költsége valóban magasabb, de alkotmányos állami kötelesség a demográfiai súlyból származó hátrány ellensúlyozása. Nagylelkűség helyett kötelezettségről kell szólni. Az erdélyi magyarság egyébként hajlandó volna vállalni ezt a terhet, ha saját maga dönthetne az adójának felhasználásáról.
Ha figyelembe vesszük, hogy a román állam évente átlagosan mindössze 500 eurót költ egy diákra, míg a nyugat-európai átlag 5000 euró, nyilvánvalóvá válik, hogy a román felsőoktatás normális finanszírozása mellett nem volna szükség ilyen mértékű kiegészítő támogatásra. Önálló magyar karok, önálló egyetem lehetővé tenné a pótlólagos támogatási formák kialakítását és rendszeresítését, ebben a formában a potenciális támogató tudhatná, hogy hova kerül a pénze.
13 A magyar tagozat anyagilag nem tudna megállni a saját lábán.
A fejkvóta kétszeresre emelése mellett a három magyar kar minisztériumi szakértők véleménye szerint is életképes lenne. Az összevont szakokból álló átfogó karok rendszere védelmet biztosítana a pillanatnyilag kevésbé népszerű szakok diáklétszám-ingadozásaival szemben is.
Mivel a magyar tagozaton igen kicsi a professzori rangú, magas fizetésű oktatók száma, és több karon arányaiban is kevesebb a magyar oktató (a Közgazdasági Karon például néhány főállású magyar oktatóra mintegy 1200 diák jut), a különválás anyagilag még előnyökkel is járhatna.
Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a leendő Bolyai Egyetem meg kell örökölje a jelenlegi BBTE infrastruktúrájának arányos részét (kb. 25-30%-át, beleértve a székelyföldi campusokat és a fő épület felét). Ez az igény mindenképpen jogosnak tekinthető.
14 Demográfiai hullámvölgyben vagyunk, és az önálló egyetem a hallgatóhiány következtében anyagilag ellehetetlenül. Magyarország elszívja a hallgatókat, és ez a folyamat még erősödni fog Románia EU csatlakozása után.
Kétségtelen, hogy demográfiai hullámvölgyben vagyunk, melyet ráadásul kivándorlás is tetéz. Az erdélyi magyarság lélekszáma másfél millió, de félmilliós lélekszám alatti kisebbségnek is van anyanyelvi állami felsőoktatási intézménye. Európa több országának lakossága az erdélyi magyarság lélekszámához hasonló (Észtországé 1,3 millió, Lettországé 2,3 millió), mégis színvonalas felsőoktatási hálózatot tartanak fent.
Igen jelentős tartalékok vannak az erdélyi magyar közoktatási rendszerben is: a magyarul tanuló nyolcadik osztályosoknak csak körülbelül a fele jut el az érettségiig. Az EU csatlakozással lehetővé válik, hogy egy román állampolgárságú diák például német egyetemen tanuljon, de a legtöbb erdélyi családnak az is igen jelentős anyagi terhet jelent, hogy Kolozsváron taníttassa a gyerekeit, és képtelen lenne még távolabbi és drágább városokba küldeni őket.
15 A romániai magyar lakosság elöregedett, a fiatalkorú népesség körében kisebb az arányszámunk 6,6%-nál, ezért kevesebb magyar egyetemi hallgató beiskolázására tarthatunk igényt.
Durva csúsztatás. A bukaresti Oktatási és Kutatási minisztérium legfrissebb, 2005-ös adatai szerint az összes romániai óvodás 6,38%-a magyar nemzetiségű. A csökkenés arányaiban tehát minimális mértékű, román nyelvű helyek beiskolázási keretszámaihoz képest az eddigi igényeink fenntarthatók.
16 A BBTE multikulturális egyetem.
Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az egyetemnek a magyar nyelv nem hivatalos nyelve. A magyar nyelvű feliratok teljességgel hiányoznak az egyetem falairól, a fontosabb hivatalos kiadványok szinte kizárólag román nyelven jelennek meg. Az egyetem kizárólag csak román nyelven ad ki okleveleket.
Az egyetemi adminisztrációban súlyosan alulreprezentáltak a magyar munkavállalók. A magyar oktatók helyzetét, mellőzöttségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a teológiai karokat leszámítva egyetlen természet-, humán- vagy társadalomtudományi karnak sincs magyar dékánja. Ennek ellenére a BBTE vezetői folyton a multikulturalitást hangsúlyozzák, talán mert úgy gondolják, hogy a végtelen sokszor ismételt hazugság igazságnak tűnik.
Magyar karok, illetve egyetem hiányában egy agresszív beállítottságú egyetemi vagy országos vezetés könnyedén felszámolhatja a meglevő magyar felsőoktatást is, magyar kari illetve intézményi struktúrák megléte esetén ez jóval nehezebben kivitelezhető.
17 A Bolyai Egyetem a kommunisták által erőszakosan létrehozott képződmény volt.
Ennek pont az ellenkezője igaz. A Bolyai Egyetemet királyi rendelettel hozták létre 1945-ben, egy pozitív kisebbségpolitika nemzetközi téren történő bizonyítása érdekében és a kommunista román kormány szüntette meg 1959-ben. A román Victor Babes Egyetemmel való egyesítési aktus egyébként megtorlás volt az 1956-os magyar antikommunista szabadságharccal szimpatizáló erdélyi és kolozsvári események miatt, és soha nem volt jogi alapja. Az egyetem felszámolását Nicolae Ceauşescu, volt román diktátor és Ion Iliescu, 1989 utáni román államfő vezényelte le. Számos magyar oktató, diák került börtönbe a Bolyai Egyetem felszámolásakor kifejtett nézetei miatt, mások öngyilkosok lettek.
18 Az önálló egyetem támogatói etnikai szegregációra törekszenek.
A BBTE magyar tagozatának vezetői többször is leszögezték, hogy az önálló egyetem csupán az oktatás nyelvének tekintetében lenne magyar, a diákok, tanárok, alkalmazottak etnikai hovatartozására a felvételin és az alkalmazáskor sem lenne feltétel, mindkettő a nyelvi kompetenciát és a szakmai felkészültséget venné figyelembe.
A BBTE magyar tagozatán jelenleg is tanulnak román nemzetiségű vagy anyanyelvű diákok, tehát semmi esetre sem beszélhetünk etnikai szegregációról. Az önálló magyar intézményrendszer a román politikai és akadémiai vezetés asszimilációs törekvéseivel szemben a magyar identitás megőrzését szolgálná.
19 A magyar karok, illetve a Bolyai Egyetem létrehozása etnikai konfliktusokhoz vezet.
Hamis állítás. Az etnikai konfliktusok mindig a jogfosztottság eredményeképpen jönnek létre (például Dél-Tirolban, Baszkföldön, Koszovóban, Macedóniában, Moldova Köztársaságban). Jó ellenpélda, hogy az EMTE létrehozása sem járt etnikai konfliktusokkal. A Bolyai Egyetem újraindítása és a magyar nemzeti közösség helyzetének rendezése az ország stabilitását erősítené, nemzetközi megítélését javítaná.
20 A magyar karok, a magyar egyetem laboratóriumi felszerelések nélkül maradna(nának).
Rosszhiszemű állítás. Egy ilyen állapot jogilag indokolhatatlan lenne, és különben is mindkét fél érdeke a laboratóriumok közös fejlesztése és használata. Szervezési kérdésként kell kezelni. A legtöbb egyetemi laboratórium felszereltsége egyébként katasztrofális színvonalú. A minőségi oktatás megteremtése érdekében új laboratóriumokat kell fölszerelni.
21 A magyar egyetem, a magyar karok elveszítenék az egyetemi könyvtárakban levő könyveket.
Hamis állítás. A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) a Kulturális és Vallásügyi Minisztérium (tehát nem az Oktatási és Kutatási Minisztérium) alá tartozó intézmény, a könyvek sem tartoznak a BBTE leltárába. A legtöbb kari könyvtár új könyvekkel való ellátottsága és szervezettsége egyébként igen sok kívánni valót hagy maga mögött.
22 A magyar felsőoktatás fejlesztése csakis a román fél érdekeihez való idomulás révén valósítható meg.
A célt palástoló állítás. Történelmi tények igazolják, hogy a román politikai vezetésnek (és a román értelmiség nem elhanyagolható hányadának) egyik kiemelt prioritású célja az erdélyi magyarság – bármely kisebbségi közösség: lásd a németek és a zsidók példáját – teljes felszámolása, az érdekeikhez való idomulás nem lehet nemzetpolitikai stratégia. A cél: a többség és a kisebbség közötti viszony méltányos rendezése. És ez lehetséges.
Sokat mond a kisebbségek érdekérvényesítés lehetőségeiről, ezért tekintsük át, hogy az egyes európai kisebbségek milyen úton tudták érdekeiket érvényesíteni:
– a norvégiai samik nem kerültek szembe nacionalista ellenállással egyetemük megalapításakor
– a szlovákiai magyarság csak kemény tárgyalások árán tudta kiharcolni a Selye János Egyetem megalapítását és a nyitrai Konstantin Egyetem magyar karait
– a walesi autonómia tárgyalások révén, de sokszáz éves angol asszimiláció után jött létre, mikor a walesi anyanyelvűek száma 800.000, arányuk pedig Wales lakosságának 20 %-a alá esett
– a katalán autonómiát százezres tömegtüntetésekkel tudták kikényszeríteni
– a baszk autonómia részben tüntetések nyomán, részben pedig a baszk ellenállási mozgalom erőszakos akciói eredményeképpen jött létre
– a finnországi svéd kisebbség védelme érdekében 1919-ben a svéd hadsereg mozgósítást rendelt el, a megoldást nemzetközi kompromisszum hozta meg
– a moldvai gagauz kisebbség védelmében a szovjet hadsereg fegyveres erővel avatkozott be
– a dél-tiroli német kisebbség autonómiáját az olasz kormány csak a Milánó áramellátását megbénító partizánakciók után volt hajlandó szavatolni
– a macedóniai albánok szabadcsapataik győzelmei és a fél ország elfoglalása után építhették föl újra a korábban lerombolt egyetemüket
A szerbiai (vajdasági) magyarság és a bulgáriai török kisebbség mind a mai napig nélkülöz számos alapvető kisebbségi jogot.
23 A kisebbségi jogokért való küzdelem az EU politikai vezetőinek ellenreakcióját váltja ki.
Bár van olyan EU-politikus, aki a problémák elkendőzésére és a status quo megőrzésére törekszik – annak ellenére hogy ez a mentalitás már mérhetetlenül sok szenvedést okozott kontinensünknek –, egyre több EU-döntéshozó ismeri el nyilvánosan, hogy az erdélyi magyarság nem követeli elég határozottan a jogait, és nem ragad meg minden rendelkezésére álló bel és külföldi eszközt.
Az EU-nak minden tagországot illetően egyetlen fontos érdeke van, hogy ne legyen ott állandó feszültséggóc. Ha úgy lesz csend, hogy az erdélyi magyarság belenyugszik a jelenlegi jogfosztott helyzetébe, senki sem fog jogokat követelni helyette.
Amennyiben a magyar nemzeti közösség hosszabb időn át legitim módon kimutatja, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan számára, és kellő kitartásról tesz bizonyságot, az állandó problémaforrás zavarni fogja a nemzetközi közösséget és a román politikai vezetést, és belátják, hogy a megoldáshoz vezető út nem a jogok megtagadása, hanem a jogok megadása. (...)