Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke válaszol
kérdeztek a disputázók 2001. október 04. 13:52, utolsó frissítés: 13:52Az RMDSZ jelenlegi vezetése még beszélni sem hajlandó az autonómiáról, nemhogy harcolni érte.(...) nyertem és buktam el már választást az elmúlt évtizedben (...) az én istenképem némileg eltér a hagyományostól (...) a gyakorlat azt mutatja, hogy nem tudjuk pontosan mekkora támogatottsága van a Reform Tömörülésnek (...)
elhasznált:
Toró T. Tibor úr, amennyiben Markó Béla helyett Önt választanák meg RMDSZ-elnöknek, mi lenne az első két-három intézkedés, amivel helyreállíthatná az elnöki hivatal megtépázott tekintélyét?
Toró T. Tibor:
Az én olvasatomban a Szövetség nem egy párt, még csak nem is "a párt", hanem önkormányzati típusú szerveződés, közösségi létünk kerete. Ebben a közelítésben a szövetségi elnök a Szövetség sokszínű egységének garanciája mind a politikai-világnézeti értékrendek, mind a Szövetséget alkotó elemeknek az erdélyi magyar társadalmon belül betöltött szerepe szempontjából. Ezen integrátori szerepkörből eredő felelősség tudatában végezném a rám háruló feladatokat mandátumom végéig, nem csak az első intézkedések során. Ezen meggyőződés gyakorlatba ültetése a szövetségi intézményrendszer átfogó REFORMját feltételezi, amihez belső "alkotmányunk", az Alapszabály alapos átalakítása szükséges, nemcsak néhány esetleges intézkedés. A részletes kifejtés külön tanulmányt igényelne, mely túllépi a Transindex jelen rovatának kereteit, ezért most csak néhány elem melynek foganatosítását fontosnak tartanám:
-- a szövetségi elnök mandátumának behatárolása maximum két ciklusra (ha már állammodellben gondolkozunk, legyünk következetesek)
-- a civil társadalom politikum feletti kontrollját biztosítani hivatott Szövetségi Egyeztető Tanáccsal kapcsolatos jelenlegi szövetségi elnöki hatáskörök átruházása a tiszteletbeli elnökre
-- az Operatív Tanács hatáskörének szűkítése, hogy valóban csak kivételesen sürgős esetekben dönthessen.
Ha konkrét, jelenleg is a szövetségi elnök hatáskörében levő intézkedésekre gondolt a kérdező, akkor a következőket tartanám prioritásnak:
-- Egy egyértelmű politikai nyilatkozat, mely elkötelezi az új csapatot az autonóm közösség jövőképe és az autonómia-politika mellett, továbbá ennek hitelesítéseként a jelenlegi vezetők által egyre "időszerűtlenebbnek" minősített közösségi autonómia törvénytervezetének lététele a Szövetségi Képviselők Tanácsa, majd a román törvényhozás asztalára
-- egyeztető tanácsok életre hívása és működtetése: megalakítanám a politikai platformok egyeztető tanácsát, valamint a társadalmi szervezetek képviselőiből álló Civil Tanácsot, továbbá kérném a magyar történelmi egyházak elöljáróinak partnerségét
-- ennek szellemében alakítanám át a Szövetségi Elnöki Hivatalt is, hiszen fő feladata ezen egyeztető és összehangoló munka hátterének biztosítása.
Elnézést a hosszúra nyúlt válaszért, de a konkrét intézkedések hátterét szerettem volna kicsit megvilágítani.
Purifikátor:
Elhasznált jó hangot ütött le. Hadd folytassam a hipotézist:
-- milyen "kormányt" alakítana? Törekedne-e a konszenzuális kormányzásra avagy saját táborára támaszkodna? + még 1 kérdés: -- ki mellett vállalna ügyvezető elnöki posztot? Üdv P.
Toró T. Tibor:
Amint már "Elhasznált"-nak is írtam, átfogó szervezeti reformra van szükség, hogy igazi, befogadó és nem kirekesztő jellegű szövetségről beszélhessünk. Olyan Szövetségről, mely közösségünk összes szervezetének helyet, keretet biztosít (természetesen nem kényszerszövetségről beszélek), minden Romániában élő magyar ember megtalálja benne a maga helyét és szerepét, legyen az aktív cselekvő és szervező, vagy egyszerűen csak szemlélő, résztvevő szerep. A politikai érdekképviselet csak egy szelete a Szövetség tevékenységének. A politikai disputák, egyeztetések, a politikai programok ütköztetésének helye a Szövetségi Képviselők Tanácsa, ennek összetétele a különböző politikai platformok közötti megmérettetés eredménye a belső választások során. A parlamenti képviselet és a szövetségi elnök feladata az SZKT tégelyében kialakult döntések politikai képviselete bel és külföldön egyaránt. A tiszteletbeli elnök feladata, hogy összefogja a civil és egyházi szervezeteket azért, hogy valóban társadalmi kontrollt gyakoroljanak a politikum felett.
A reformból nem maradhat ki a "kormány", azaz a jelenlegi ügyvezető elnökség sem. Míg a szövetségi elnök a döntéshozás és a közképviselet szintjén, úgy az Ügyvezető Elnökség a végrehajtás szintjén játssza az összekötő kapocs szerepét a politikum és a társadalomszervezés között, tehát tagjai elsősorban rátermett és hozzáértő emberek saját szakterületükön (az illető tárcához tartozó kérdésekben) mint politikai játékosok. "Kormányom" tehát inkább technokrata, mint politikusi kormány lenne. Az ügyvezető elnöknek viszont az összekötő szerep sajátosságából eredően egyszerre kell politikusi és menedzseri képességekkel rendelkezni, hiszen a mind a politikai döntések, mind a társadalomszervezési kérdések gyakorlatba ültetése az ő felelőssége.
Az RMDSZ jelenlegi felépítése és főleg működési gyakorlata egy személy, a szövetségi elnök kezébe adja szinte az összes jogosítványt, elsúlytalanítva a többi intézményt. Olyan személy mellett vállalnék esetleg ügyvezető elnöki tisztséget, habár nem érzem magma kimondottan jó menedzsernek, akinek meggyőződése és az előbbiekben kifejtett reformelképzelései összecsengenek az enyémmel, és akiben elegendő garanciát látok ezek gyakorlatba ültetésére.
székelybicska:
A kérdés adja önmagát a nemrég kirobbant emlékeztető -- vagy mifene -- kapcsán...
1. A fórumolvasók számára ismételt kérdés: nem gondolja, hogy amatőr történet az egész? Mert az anyag belülről került ki, a reakció pedig -- mit is mondjak? --, hát hagyott kívánni valót maga után... Szóval: hol az RT profizmusa?
2. Mikor oldják már fel azt a kint-is bent-is kettősséget? Mert nem lehet úgy alternatívát állítani a mostani RMDSZ-vezetésnek, ha nehezen tudunk lemondani az eddig kiharcolt (RMDSZ-en belüli) kedvezményekről (pozíciókról)...
Toró T. Tibor:
1. Úgy látszik, Székelybicska többet tud a Tibori-féle "emlékeztetőről" mint a Reform Tömörülés maga. Mi világosan elmondtuk több ízben is, hogy titkosszolgálati eszközökkel készült hamisítás. Ebben nem kívánunk senki profizmusával versenyezni, sem Tiboriéval, sem Takács Csabáéval, sem Székelybicskáéval. A reagálásunk pedig csakis az ügy nagyságrendjéhez és fontosságához mérhető: nem szeretnénk abba a zsákutcába belemenni, amelybe belekényszeríteni akarnak azok, akik a Reform megerősödésében a közösségi érdek leple mögé bújtatott saját egyéni és kiscsoportos üzleteiket érzik veszélyeztetve.
2. Milyen kedvezményekre, pozíciókra gondolsz, kedves Székelybicska? A Reform Tömörülés alakulása óta nem attól vált ismertté, netán elismertté, hogy az akkori és az azóta is tisztségben levő, tehát jelenlegi vezetés kedvezményezettje lenne, pozíciókkal, funkciókkal kedveskednének neki. Különben számunkra egy tisztség megszerzése önmagában nem cél vagy helyesebben nem önmagában cél, hanem eszköz egy közösségi cél eléréséhez, a döntéshozatal felelősségének, majd a döntés végrehajtásával járó munka elvégzésének "privilégiuma".
Cowboy:
Vannak-e az RT-nek a román a PDSR-vel megkötött alku nyomán a román kormányzati apparátusban emberei (miniszter, államtitkár, főigazgató, hivatali vezető?) Voltak-e 1998-2000 között? Ha voltak, de most nincsenek, miért nincsenek?
A Markó csapatnak hol, milyen pozícióban vannak emberei?
Toró T. Tibor:
A jelenlegi kormánypárttal az egyezséget az általad "Markó-csapatnak" nevezett szűk csoport, a jelenlegi csúcsvezetés "kemény magja" ötölte ki, egyeztette le és kötötte meg. Nagyjából ugyanaz az érdekcsoport aki a kormányzati szerepvállalást kitalálta és vitte végig. Ebben sem akkor, sem most nem volt benne a Reform Tömörülés egyetlen képviselője sem. Sokan elvileg vitatták a kormányzati szerep összeegyeztethetőségét a közösségi érdekképviselettel. Mi inkább az eredmények és az autonómia-program szemszögéből közelítettük meg és minősítettük, mint ahogy a jelenlegi paktumpolitikához is ugyanígy állunk hozzá.
Visz-e közelebb a belső önrendelkezésen alapuló autonóm intézményrendszerhez vagy sem? Úgy látjuk, hogy nem vitt és nem közeledünk most sem. Érthető, hogy akiket zavart ez a megközelítési mód, márpedig azokat, akik a hatalomból való részesedést nem ilyen eszköznek tekintették, igencsak zavart, azok mindent megtettek azért, hogy esélyt se teremtsenek a mi megközelítésünk kipróbálásának. Azok az emberek pedig, akik nem tartozván a kemény mag közvetlen környezetéhez és hajlandóságot mutattak a szekértáboron túlmutató együttműködésre- akár a Reform Tömörüléssel is - a közösségi ügyek megoldása érdekében, érdekes módon nem kerültek szóba a tisztségek újraosztásakor, pedig nem a rátermettségükkel volt a baj.
A "Markó csapat" pozíciói ugyan megritkultak, hiszen formálisan nem vagyunk kormányon, hivatalosan az egyetlen Markó Attila (a Reform alapító tagja, de útjaink rég elváltak, még a kormányba lépés előtt) ül egy helyettes államtitkári székben a propagandaminisztérium interetnikus kapcsolatok főosztályánál (beszédes példája ez a jelenlegi kormány kisebbségpolitikai irányvonalának). De azért központi és helyi szinten is sikerült az állami adminisztrációban (igazgatóságok, ügynökségek, stb.) betöltött pozíciók egy részét átmenteni, ez lehetett ama paktum nem nyilvános záradéka. Hely és időszűke miatt nem sorolok neveket, de ha igazán érdekel, kedves Cowboy, akkor beszélgessünk róla személyesen. Annál fontosabbak viszont az előző ciklusban elsajátított logika szerint működő kapcsolatok, melyek, úgy tűnik, erősebbek, mint előtte, a "kijárásra", az "elintézésre" épülő politikai gyakorlat jobban működik, mint a régi koalíció idejében. De megalapozottnak tűnik az a vélemény is, hogy intézni csak az tud, akit kiválaszt és rendes, mérsékelt magyarnak tart a többségi hatalom vagy akit ezen rendes mérsékelt magyarok közül kinevezett "ágazati felelős" - Tibori nevű tollnok szóhasználatában "komisszár" - nem tesz feketelistára.
Sanyi úr:
Toró úr, Tusnádfürdőn végighallgattam előadását, amelyben arról (is) beszélt, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetése nem képes harcolni az autonómiáért, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az RT képes lenne erre. Számomra azonban nem derült ki az előadásból (és máshonnan sem), hogyan, milyen módszerekkel tenné ezt?
Toró T. Tibor:
Az RMDSZ jelenlegi vezetése még beszélni sem hajlandó az autonómiáról, nemhogy harcolni érte. Azt nem tudom, hogy képes volna-e harcolni érte, amennyiben merne, vagy közvetlen érdekében állna, de jelen helyzetben ez nem áll fenn. A Reform Tömörülés tisztában van azzal, hogy az autonómiát a többségi társadalommal kell elfogadtatni, ezért a "harc" első része az autonómiafogalom megismertetéséről kell szóljon, aztán jönne a bel- és külpolitikai lobby. Elő kellene venni a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek jogaira vonatkozó törvénytervezetünket, melynek kidolgozásában és a Szövetségen belüli elfogadtatásában 1995-ben a Reform Tömörülés oroszlánrészt vállalt, és aktualizálni kellene az elmúlt hat év hazai és nemzetközi politikai történéseinek figyelembevételével, a környezetünkben zajló átalakulások tapasztalatainak felhasználásával -- mi jelenleg ezen dolgozunk.Majd résztörvénytervezetekre kell bontani, s a harcot párhuzamosan vívni a részekért és az egészért egyaránt, kihasználva minden kedvező bel- és külpolitikai helyzetet és a fokozatos érvényesítés során soha nem elfelejteni, hogy csak olyan kompromisszum és engedmény fogadható el, amely nem zár el a továbblépés lehetőségétől.
Az autonómia nem maradhat ki semmilyen politikai egyezségből, hisz ettől függ közösségünk jövője. A jelenlegi vezetőség többször hangoztatta, hogy tulajdonképpen mindenki autonómiát akar, csak a sebesség különbözik. Hogy ez csak retorika, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sem a ’96-os kormánykoalíciónak, sem a jelenlegi paktumnak nem volt olyan feltétele, amely a kisebbségi autonómia megvalósításához közelebb vitt volna. A helyi önkormányzati törvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó részei csupán a Románia által aláírt nemzetközi kötelezettségek megvalósítása. Nem hiszem, hogy a vállalt kötelezettség betartása miatt érdemes ilyen megállapodásokat kötni. Szerintem a megállapodások akkor indokoltak, ha ezáltal a nemzetközileg elfogadott minimális kisebbségi jogokon túl elérhetünk valamit.
Summa summarum: Az autonómiáról először is beszélni kell, mert amíg részletesen meg nem ismertetjük, addig csak vörös posztó marad, amit eleve elvetnek, anélkül hogy tudnák, miről van szó. Sajnos négy éve hallgat a témáról az RMDSZ vezetősége, s ezt nem csak belföldön teszi, hanem külföldön is. A gyakorlatba ültetés egy olyan kirakós játék, ahol a részek helyének keresésekor folyamatosan az egész képét -- a jövőképet -- látni kell.
Andi:
Néhány kérdés az elnök úrhoz:
1. Igaz, hogy Ön is mar túl lepte a 40 eves korhatárt?
2. Igaz, hogy meg Önnek egyszer sem kellett igazából megméretkezzen a választásokon (mindig egyedüli jelölt volt)?
3. Miért használ kettős mércét a megújuláskor? (RMDSZ illetve RT vezetőség megújulása)
4. Miért nem látjuk Önt a román politikusokkal is olyan vehemensen vitázni, mint a tét nélküli SZKT-kon?
5. Igaz, hogy részvényese az Otter cipőket gyártó cégnek?
Válaszait előre is köszönöm!
Toró T. Tibor:
1. Igaz, csak azt nem tudom, ez előnynek vagy hátránynak minősíted, kedves Andi. Amúgy életrajzom nincs titkosítva, hozzáférhető akár az RMDSZ honlapján is.
2. Ha a Reform Tömörülés elnöki tisztségére gondolsz, akkor igaz, de erről részletesebben válaszoltam "Székelynek". Ha egyéb jelölési és választási alkalmakról van szó, akkor nem igaz. Nyertem és buktam el már választást az elmúlt évtizedben, a legnehezebb a Temes megyei képviselői tisztségért folyó vetélkedés volt, amelyet 1996-ban elveszítettem, 2000-ben viszont maratoni előválasztás után megnyertem a tisztségben levő képviselő ellenében. A 2000-es siker záloga különben elsősorban a csapatmunka volt.
3. A mérce ugyanaz: a közösségi érdek tisztességes, következetes és hatékony képviselete. Ez érvényes a Reform Tömörülésre is, a Szövetség egészére is. A különbség nem a mércénél van. A platformok pártszerűen működő szerveződések, az egész részei és ilyen értelemben az Szövetség jelenlegi fősodra is jobban tenné, ha ekként határozná meg önmagát, nem az összmagyarság egyedüli és alternativa nélküli letéteményeseként. A Szövetség pedig a részekből összeállt egész, a sokszinű de működőképes egység (kellene legyen).
4. Nem szoktam félreállni semmilyen vita vagy megmérettetés elöl. Akik a temesvári kampányban követték közszerepléseimet, tanusíthatják. A látszat mögött az állhat, hogy a román nagynyilvánosság elé csak azok kerülhetnek akik erre a bukaresti közéletet irányítók által kiválasztatnak.
5. Egyetlen részvénytársaságnál vagyok részvényes, ez a Temesvári Magyar Ház RT, de ez a cég az osztalékot mindeddig nem pénzben, nem is Otter-cipőben, hanem sziszifuszinak tűnő munkában, kudarcélményben és fel-felcsillanó reményben adta ki.
Székely:
Mit szól ahhoz az elméletemhez, hogy az RT-nek a karizmatikus platformvezető hiánya miatt nincs kellő támogatottsága? Adott helyzetben visszalépne-e egy karizmatikusabb politikus javára a platform második emberévé (ugyanis Ön az elemzőkészsége, a megfontoltsága alapján talán erre lenne a legalkalmasabb)?
Toró T. Tibor:
1. Az elmélet lehet jó, de a gyakorlat azt mutatja, hogy nem tudjuk pontosan mekkora támogatottsága van a Reform Tömörülésnek, mivel sosem voltak igazi belső választások, ahol meg tudtunk volna méretkezni. Támogatottságunk másik mutatója az elnyert parlamenti vagy önkormányzati mandátumok száma lehetne még, ha a listák állóurnás közvetlen választások eredményeként álltak volna össze. De nem így történt. Azt hiszem, egyszer a támogatottság mértékét kellene tisztázzuk ahhoz, hogy megállapíthassuk, mi az oka a támogatottság mértékének. Ezzel kapcsolatban még csak annyit, hogy közösségünk aktív, a közélet és közképviselet iránt érdeklődést mutató tagjainak többsége már rég eltávolodott az RMDSZ-től, csalódott, s csak igen nehezen hajlandó részt vállalni a jelenlegi csatában. Többnyire a partszélről szurkolnak nekünk. Mindazonáltal azt hiszem, még nem merítettük ki az összes lehetőséget szövetségi reform-elképzeléseink gyakorlatbaültetésére, tehát nem szabad feladni, még akkor sem, ha sokszor a támadások kereszttüzében erre érez az ember belső késztetést.
2. A Reform Tömörülés egy értékorientált csapat, tagjait a hasonló politikai értékrend, gondolkodásmód és jövőkép köti össze. De ez nem jelenti azt, hogy egyformák vagyunk, az alkati és munkastílusbeli különbségeket összehangolni, csapattá kovácsolni nem könnyű feladat. A Reform Tömörülés alakulása óta, sőt előtte, még a "miszszes" korszakban is ez a feladat engem talált meg és a különböző, a belső demokrácia játékszabályai szerinti események (Kongresszusok, egyéb tanácskozások) alkalmával senki nem akarta tőlem ezt a feladatot és a vele járó felelősséget elvenni. A játék persze egyre komolyabb, a mozgástér egyre szélesebb, a felelősség egyre nagyobb - ez leginkább a Reform ellendrukkereinek durvuló, kíméletlen, eszközökben nem válogató, kisebbségi környezetben különösen veszélyes betartásaival mérhető -- és a csapat is folyamatosan bővül, új emberekkel erősödik. Ha az elkövetkezendőkben valaki át akarja vállalni ezt a feladatot, van kar- és lábizma és a csapatunk bizalmat szavaz neki, akkor természetesen átadom a csapatkapitányi karszalagot.
Bang Boom Bang:
Tisztelt TTT - milyen az Ön Isten-képe? Köszönettel, BBB
Toró T. Tibor:
Nehéz kérdés, kedves BBB, mert az én istenképem némileg eltér a hagyományostól. A templom és a gyülekezet szerepét lényegesnek, az egyházi emberek véleményét megkerülhetetlennek tartom közösségünk és kisközösségeink életében, ez talán kiderült az eddigi nyilvános szerepléseimből és ez nem politikai megfontolásból, hanem azon túli belső meggyőződésből és a közösségi ügyek iránti affinitásból fakad. Ám ami az istenképet illeti, vagyis egy az emberi értelem és akarat felett álló rend létét vagy nemlétét, legnagyobb hatást Einstein gondolkodása tette, aki a világ determinizmusában vetett hitének úgy adott hangot, hogy azt mondta: " az Isten nem játszik kockajátékot". Én is hiszek egy olyan világegyenletnek a létezésében, melynek megoldása a világ maga. Nem biztos, hogy megoldható, mint ahogy az sem biztos, hogy a világegyetem titkai teljes egészében feltárhatók. Ne haragudj, BBB, erre a kérdésre nem hiszem, hogy létezik jó válasz.
Szittya:
Tisztelt Toró T. Tibor úr!
Első kérdésem: Ön szerint az RMDSz-nek csak a saját tehetetlensége miatt kell oly gyakran kivonulni a román parlament üléseiről?
Második: Ha a RT-nek nagyobb súlya lenne az RMDSZ-en belül, akkor Ön biztos abban, hogy nem csak a kivonulások száma emelkedne, hanem az RMDSZ eredményessége is?
Harmadik: Az RMDSZ-nek, a maga csekély százalékaránya foglyaként, és ismerve a román parlamentbeli matematikai erőviszonyokat, lehet-e egyáltalán több esélye a magyarság érdekeinek az érvényesítésében?
Negyedik: Melyik nyugat-európai nemzetiségi, kisebbségi párt eredményeit (katalán, finnországi svéd, dél-tiroli, breton, korzikai, észak-ír) irigyli a legjobban?
Ötödik: Avagy nemcsak a kisebbségi párt harcmodorától függ a sikeres politizálás?
Toró T. Tibor:
1. A politizálás nem kivonulásból áll, az esetleg mint utolsó eszköz vethető be, ha a többi nem vezetett eredményhez, célja inkább a közvélemény figyelmének felkeltése, helyzetteremtés további tárgyalásokhoz. Az RMDSZ frakciói nem használják gyakrabban, mint az ellenzéki pártok általában.
2. Az RMDSZ politikáját nem a Reform matematikai vagy fizikai súlya tenné eredményesebbé, hanem annak a Reform Tömörülés által vallott politikai alapállásnak és gyakorlatnak az általánossá válása, amely a politikai egyezségek tárgyává nem az egyedi ügyek esetenkénti és kivételként kezelt megoldását tenné és a szabály továbbra is a jogfosztás vagy jogtalanság maradna, hanem a közösségi érdekérvényesítéshez szükséges törvényi eszközök elfogadását és gyakorlatba ültetését.
3. Lehet, ha nem ragad le az előbb körülirt "elintéző" politikánál, szélesíti eszköztárát, figyel a kedvező bel- és külpolitikai helyzetekre és amikor ugrani kell, akkor azt nem a kis lépések taktikájával teszi.
4. Szívemhez a legközelebb a katalán és a déltiroli példa áll, de az erdélyi magyarok helyzetének megnyugtató rendezéséhez az előbbi kettő regionális autonómiájának és a finnországi svédek kulturális autonómiájának ötvözete lenne az optimális megoldás.
5. Nemcsak, de ha valamit el akarunk érni, azt elsősorban magunknak kell akarni, nem másoknak helyettünk.
(A kérdéseket a Transindex olvasók a Disputa fórumban tették fel.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!